Ezekiel jövendölése 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	1 E fu fatta la parola di Dio a me, e disse:
2 »Emberfia, fordítsd arcodat Szeír hegysége ellen, jövendölj ellene és mondd neki:	2 O figliuolo d' uomo, poni la tua faccia incontro al monte Seir, e profeterai a lui, e dirai:
3 Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szeír hegysége; kinyújtom ellened kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.	3 Questo dice lo Signore Iddio: ecco me a te, Seir; ed estenderò la mia mano sopra te, e farò te deserto e desolato.
4 Városaidat romba döntöm, és te pusztasággá leszel; akkor megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!	4 E guasterò le tue cittadi, e sarai deserto; e saprai ch' io sono lo Signore.
5 Mivel örökös ellenség voltál, és Izrael fiait kard hatalmába adtad szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idejében,	5 Però che mi se' stato nimico sempiterno, e hai rinchiuso i figliuoli d' Israel nella mano del coltello nel tempo della afflizione loro, nel tempo della estrema iniquità.
6 azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged.	6 Però io vivo, dice lo Signore Iddio, però ch' io ti darò al sangue, e lo sangue ti perseguiterà; e sarai odiato col sangue, e lo sangue ti perseguiterà.
7 Szeír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és elvesztem róla a járó-kelőt.	7 E farò lo monte di Seir desolato e deserto, e torrò da lui l'andante e lo ritornante.
8 A hegyeit betöltöm megöltjeivel; halmaidon, völgyeidben és folyóid mellett kard által elesettek fognak heverni.	8 E riempierò li suoi monti di corpi morti; nelli colli tuoi e nelle tue valli e nelli fossatelli cadranno li morti di coltello.
9 Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten!	9 E porrotti in sempiterne solitudini, e le tue cittadi non saranno abitate; e saprete ch' io sono Iddio Signore.
10 Mivel így szóltál: ‘A két nemzet és a két ország az enyém lesz, és birtokomba veszem őket!’ – holott az Úr volt ott –,	10 Però che hai detto: due genti e due terre saranno mie, e possederolle per eredità, conciosia cosa che vi fosse lo Signore;
11 azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek.	11 però [io vivo], dice lo Signore Iddio, però ch' io farò secondo la tua ira, e secondo lo tuo zelo, però che tu lo facesti avendoli in odio; e sarò conosciuto per loro, quando io t' averò (conosciuto e) giudicato.
12 Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’	12 E saprai ch' io sono Iddio; io udi tutti li tuoi vituperii, li quali tu hai parlato delli monti d' Israel, dicendo: deserti, ci sono dati a noi a divorare.
13 Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam!	13 E levastivi suso sopra di me colla vostra bocca, e pregaste contro a me; io udii le vostre parole.
14 Így szól az Úr Isten: Pusztasággá teszlek az egész föld örömére!	14 Questo dice lo Signore Iddio: rallegrandosi l'universa terra, io riducerò te in solitudine.
15 Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!	15 Sì come tu se' rallegrato sopra la ereditate d' Israel, però che fu dissipata (e guastata), così farò io a te: tu sarai disfatto (e sparpagliato), monte di Seir, e tutta la Idumea; e sapranno ch' io sono lo Signore Iddio.