Báruk könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába.	1 The knowledge of many and great things hath been shewn us by the law, and the prophets, and others that have followed them: for which things Israel is to be commended for doctrine and wisdom, because not only they that speak must needs be skilful, but strangers also, both speaking and writing, may by their means become most learned.
2 Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben.
3 Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban.	3 My grandfather Jesus, after he had much given himself to a diligent reading of the law, and the prophets, and other books, that were delivered to us from our fathers, had a mind also to write something himself, pertaining to doctrine and wisdom: that such as are desirous to learn, and are made knowing in these things, may be more and more attentive in mind, and be strengthened to live according to the law.
4 Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük,
5 amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!«	5 I entreat you therefore to come with benevolence, and to read with attention, and to pardon us for those things wherein we may seem, while we follow the image of wisdom, to come short in the composition of words; for the Hebrew words have not the same force in them when translated into another tongue. And not only these, but the law also itself, and the prophets, and the rest of the books, have no small difference, when they are spoken in their own language.
6 Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.
7 Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak.	7 For in the eight and thirtieth year coming into Egypt, when Ptolemy Evergetes was king, and continuing there a long time, I found there books left, of no small nor contemptible learning.
8 Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő
9 és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják,	9 Therefore I thought it good, and necessary for me to bestow some diligence and labour to interpret this book; and with much watching and study in some space of time, I brought the book to an end, and set it forth for the service of them that are willing to apply their mind, and to learn how they ought to conduct themselves, who purpose to lead their life according to the law of the Lord.
10 sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket.
11 Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak,
12 mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk.
13 Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.
14 Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők,
15 ne féljétek tehát őket! Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is.
16 Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával.
17 És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók.
18 Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban.
19 Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik.
20 Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől.
21 Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak.
22 Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!
23 Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket.
24 Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük.
25 Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket!
26 Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat.
27 Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük.
28 Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.
29 De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé,
30 házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.
31 Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron.
32 Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra.
33 Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek.
34 Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti.
35 Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják.
36 A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják.
37 Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek.
38 Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek.
39 Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
40 Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon!
41 Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük.
42 Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek.
43 Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját.
44 Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
45 Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják.
46 Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek?
47 Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak.
48 Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük.
49 Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak?
50 Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük.
51 Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?
52 Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek.
53 Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között.
54 Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek.
55 Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?
56 Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk,
57 azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon.
58 Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek.
59 A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek;
60 ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj.
61 Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget.
62 Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem.
63 Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek.
64 Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket!
65 Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra.
66 Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold.
67 Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik.
68 Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!
69 Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik.
70 Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest.
71 S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön.
72 Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.