Jeremiás könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 »Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait.	1 In quel tempo, dice il Signore, saran gettate fuora de' lor sepolcri le ossa dei re di Giuda, e le ossa de' suoi principi, e le ossa de' sacerdoti, e le ossa de' profeti, e le ossa di quegli, che abitaron Gerusalemme:
2 Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén.	2 E le esporranno al sole, e alla luna, e a tutta la milizia del cielo, che son le cose, ch'essi hanno amato, e alle quali hanno servito, e dietro alle quali andavano, e le quali cercavano, e adoravano. Le ossa non saranno raccolte, né seppellite: saran come sterco sulla faccia della terra.
3 Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. –	3 E ameranno la morte più che la vita tutti quelli, che di questa stirpe pessima resteranno in tutti i luoghi abbandonati, dov' io gli ho cacciati, dice il Signore degli eserciti.
4 Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Vajon akik elesnek, nem kelnek föl? Vagy aki eltér, nem tér vissza?	4 Ma tu dirai loro: Queste cose dice il Signore: Forse colui, che cade, non si rialza? E chi è uscito di strada non la ripiglia?
5 Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem, örökös elpártolással? Ragaszkodnak a csalárdsághoz, vonakodnak visszatérni.	5 E perchè adunque questo popolo di Gerusalemme si è ribellato con ribellione pertinace? Hanno stretta la menzogna, e non han voluto ricredersi.
6 Figyeltem és hallottam: nem helyesen beszélnek, nincs senki, aki bánná gonoszságát, s azt mondaná: ‘Mit tettem?’ Mindenki eltért, a maga útján futva, mint a ló, mely száguld a harcba.	6 Io li considerai, e gli ascoltai: nissuno parla di quel, che è bene, nissuno è, che faccia penitenza del suo peccato, e dica: Che ho fatt'io? Si sono tutti rivolti alla loro carriera come cavallo, che impetuosamente va alla battaglia.
7 A gólya is az égen ismeri a maga idejét, a gerlice, a fecske és a daru ügyelnek jövetelük idejére, de népem nem ismeri az Úr ítéletét.	7 Il nibbio nell'aria conosce il suo tempo; la tortorella, e la rondine, e la cicogna osservan costantemente il tempo del lor passaggio; ma il mio popolo non ha conosciuto il giudizio del Signore.
8 Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye velünk van?’ Bizony, íme, hamissá tette az írástudók hamis íróvesszeje.	8 Come mai dite: Noi siamo saggi, la legge del Signore è nelle nostre mani? veramente lo stile bugiardo degli scribi ha vergato menzogne.
9 Szégyent vallottak a bölcsek, megzavarodtak és tőrbe estek; íme, az Úr igéjét megvetették, mit ér hát bölcsességük?	9 I saggi sono confusi, atterriti, e presi; perocché rigettarono la Parola del Signore, e non è in essi nissuna saggezza.
10 Ezért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak; mert kicsitől nagyig mindegyikük nyereséget hajhász; a prófétától a papig mindegyikük csalárdságot művel.	10 Per questo io darò a' forestieri le mogli loro, e i loro poderi ad altri eredi: perchè dal più piccolo fino al più grande tutti van dietro all'avarizia: dal profeta fino al sacerdote tutti sono bugiardi.
11 Népem leányának sebét úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’ Pedig nincsen békesség.	11 E sanavano la piaga della figlia del popol mio con burlarsi di lei, dicendo: Pace, pace, quando non era pace,
12 Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek; mégsem szégyenkeznek, és pirulni sem tudnak. Ezért elesnek az elesőkkel, és meglátogatásuk idején elbuknak, – mondja az Úr. –	12 Sono confusi, perchè hanno fatto cose abbominevoli: anzi non son veramente confusi, e non han saputo arrossire; per questo cadranno tra que', che periscono, nel tempo, in cui saran visitati, periranno, dice il Signore.
13 Az utolsó szemig begyűjtöm őket, – mondja az Úr –, nincs már szőlőfürt a tőkén, és nincs füge a fügefán, a lomb is elhervadt. Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk.	13 Io li raunerò tutti, dice il Signore: Le viti son senza uve, e la ficaia è senza fichi, le foglie stesse sono cadute, e le cose, ch'io diedi loro, se ne son' ite.
14 ‘Miért ülünk itt? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, és semmisüljünk meg ott! Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket, és mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk az Úr ellen.	14 Perchè stiamo a sedere? Raunatevi, e andiamo nella città forte, ed ivi stiam in silenzio; perocché il Signore Dio nostro ci ha condannati al silenzio, e ci ha dato a bere acqua di fiele: perchè contro il Signore abbiam peccato.
15 Békességre vártunk, de nincs semmi jó; a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’	15 Aspettavamo la pace, e questo bene non venne: il tempo di guarigione, ed ecco terrori.
16 Dánból hallatszik lovainak horkanása, paripái nyerítésének hangjától megrendül az egész föld; eljönnek, és felemésztik a földet, és ami betölti azt, a várost, és akik benne laknak.	16 Da Dan si è udito il nitrire de' suoi cavalli, al romore strepitoso de' suoi combattenti è stata scommossa tutta la terra. E son venuti, e han divorata la terra, e le sue ricchezze; le città, e i loro abitatori.
17 Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok, melyeket nem lehet bűvölni, és megmarnak titeket« – mondja az Úr.	17 Imperocché ecco che io manderò contro di voi de' serpenti, e de' basilischi, che non s'incantano; e vi morderanno, dice il Signore:
18 Vidámságom fájdalommá lett bennem, szívem beteg.	18 Il mio dolore passa ogni dolore: io porto un cuore angustiato.
19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: »Vajon nincs az Úr Sionban? Vagy Királya nincs ott?« »Miért bosszantottak engem bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?«	19 Odo la voce della figlia del popol mio: Non è egli più il Signore in Sionne? O il suo Re non è egli più dentro di lei? E perchè adunque mi provocarono a sdegno co' loro simolacri, e con vanità forestiere?
20 »Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg.«	20 La mietitura è passata, l'estate è finita, e noi non siam liberati.
21 Népem leányának összetörése miatt összetörtem, gyászolok, borzadály fogott el.	21 L'afflizione della figlia del popol mio mi affligge, e mi contrista; l'orrore si è impossessato di me.
22 Talán nincs balzsam Gileádban? Vagy nincs ott orvos? Miért nem hegedt be hát népem leányának sebe?	22 Non vi è egli resina in Galaad? O non hai tu verun medico? Perche adunque non è ella rammarginata la ferita della figliuola del popol mio?
23 Bárcsak fejem víz volna, és szemem könnyforrás, hogy éjjel-nappal sirathatnám népem leányának megöltjeit!