Izajás könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.	1 Here is my servant whom I uphold, my chosen one with whom I am pleased, Upon whom I have put my spirit; he shall bring forth justice to the nations,
2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán.	2 Not crying out, not shouting, not making his voice heard in the street.
3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.	3 A bruised reed he shall not break, and a smoldering wick he shall not quench,
4 Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és az ő nevében bíznak a nemzetek.	4 Until he establishes justice on the earth; the coastlands will wait for his teaching.
5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:	5 Thus says God, the LORD, who created the heavens and stretched them out, who spreads out the earth with its crops, Who gives breath to its people and spirit to those who walk on it:
6 »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává,	6 I, the LORD, have called you for the victory of justice, I have grasped you by the hand; I formed you, and set you as a covenant of the people, a light for the nations,
7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.	7 To open the eyes of the blind, to bring out prisoners from confinement, and from the dungeon, those who live in darkness.
8 Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.	8 I am the LORD, this is my name; my glory I give to no other, nor my praise to idols.
9 A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.«	9 See, the earlier things have come to pass, new ones I now foretell; Before they spring into being, I announce them to you.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói!	10 Sing to the LORD a new song, his praise from the end of the earth: Let the sea and what fills it resound, the coastlands, and those who dwell in them.
11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak!	11 Let the steppe and its cities cry out, the villages where Kedar dwells; Let the inhabitants of Sela exult, and shout from the top of the mountains.
12 Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék!	12 Let them give glory to the LORD, and utter his praise in the coastlands.
13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik.	13 The LORD goes forth like a hero, like a warrior he stirs up his ardor; He shouts out his battle cry, against his enemies he shows his might:
14 »Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre.	14 I have looked away, and kept silence, I have said nothing, holding myself in; But now, I cry out as a woman in labor, gasping and panting.
15 Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok.	15 I will lay waste mountains and hills, all their herbage I will dry up; I will turn the rivers into marshes, and the marshes I will dry up.
16 Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket.«	16 I will lead the blind on their journey; by paths unknown I will guide them. I will turn darkness into light before them, and make crooked ways straight. These things I do for them, and I will not forsake them.
17 Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak; akik így szólnak az öntött szobrokhoz: »Ti vagytok a mi isteneink.«	17 They shall be turned back in utter shame who trust in idols; Who say to molten images, "You are our gods."
18 Süketek, halljatok! Vakok, nézzetek és lássatok!	18 You who are deaf, listen, you who are blind, look and see!
19 Ki vak, ha nem az én szolgám? Ki olyan süket, mint követem, akit küldök? Ki olyan vak, mint megbízottam, és olyan vak, mint az Úr szolgája?	19 Who is blind but my servant, or deaf like the messenger I send?
20 Sokat láttál, de nem ügyelsz rá; nyitva van a füled, de nem hallasz.	20 You see many things without taking note; your ears are open, but without hearing.
21 Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt, hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.	21 Though it pleased the LORD in his justice to make his law great and glorious,
22 De kirabolt és kifosztott nép ez: megbilincselték a börtönökben mindnyájukat, és fogházakba dugták; prédává lettek, és nincs megmentő, zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: »Add vissza!«	22 This is a people despoiled and plundered, all of them trapped in holes, hidden away in prisons. They are taken as booty, with no one to rescue them, as spoil, with no one to demand their return.
23 Ki fogja fel ezt fülével közületek, ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?	23 Who of you gives ear to this? Who listens and pays heed for the time to come?
24 Ki adta zsákmányul Jákobot, és Izraelt a prédálóknak? Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.	24 Who was it that gave Jacob to be plundered, Israel to the despoilers? Was it not the LORD, against whom we have sinned? In his ways they refused to walk, his law they disobeyed.
25 Ezért kiöntötte rá haragjának hevét és a kemény harcot; lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg, felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.	25 So he poured out wrath upon them, his anger, and the fury of battle; It blazed round about them, yet they did not realize, it burned them, but they took it not to heart.