A bölcsesség könyve 1
12345678910111213141516171819
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | VULGATA |
---|---|
1 Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, | 1 Diligite justitiam, qui judicatis terram. Sentite de Domino in bonitate, et in simplicitate cordis quærite illum : |
2 mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! | 2 quoniam invenitur ab his qui non tentant illum, apparet autem eis qui fidem habent in illum. |
3 Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. | 3 Perversæ enim cogitationes separant a Deo ; probata autem virtus corripit insipientes. |
4 Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. | 4 Quoniam in malevolam animam non introibit sapientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis. |
5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. | 5 Spiritus enim sanctus disciplinæ effugiet fictum, et auferet se a cogitationibus quæ sunt sine intellectu, et corripietur a superveniente iniquitate. |
6 A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. | 6 Benignus est enim spiritus sapientiæ, et non liberabit maledicum a labiis suis : quoniam renum illius testis est Deus, et cordis illius scrutator est verus, et linguæ ejus auditor. |
7 Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról! | 7 Quoniam spiritus Domini replevit orbem terrarum, et hoc quod continet omnia, scientiam habet vocis. |
8 Ezért senki sem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél, nem kerüli el azt a büntető igazság, | 8 Propter hoc qui loquitur iniqua non potest latere, nec præteriet illum corripiens judicium. |
9 mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért, és beszédeinek híre eljut az Istenhez, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket. | 9 In cogitationibus enim impii interrogatio erit ; sermonum autem illius auditio ad Deum veniet, ad correptionem iniquitatum illius. |
10 Hisz mindent meghall a féltékeny fül, s a zúgolódás moraja nem marad rejtve! | 10 Quoniam auris zeli audit omnia, et tumultus murmurationum non abscondetur. |
11 Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást, s óvjátok nyelveteket a rágalomtól, mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket. | 11 Custodite ergo vos a murmuratione quæ nihil prodest, et a detractione parcite linguæ : quoniam sermo obscurus in vacuum non ibit, os autem quod mentitur occidit animam. |
12 Ne törjétek magatokat a halál után tévelygő életetekkel, ne siettessétek romlástokat kezetek munkájával! | 12 Nolite zelare mortem in errore vitæ vestræ, neque acquiratis perditionem in operibus manuum vestrarum. |
13 Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. | 13 Quoniam Deus mortem non fecit, nec lætatur in perditione vivorum. |
14 Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! | 14 Creavit enim ut essent omnia, et sanabiles fecit nationes orbis terrarum : et non est in illis medicamentum exterminii, nec inferorum regnum in terra. |
15 Az igazság ugyanis örök és halhatatlan. | 15 Justitia enim perpetua est, et immortalis. |
16 A gonoszok azonban kézzel és szóval magukhoz édesgetik a halált, a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána, szövetségre lépnek vele, és méltók is arra, hogy martalékává legyenek. | 16 Impii autem manibus et verbis accersierunt illam, et æstimantes illam amicam, defluxerunt ; et sponsiones posuerunt ad illam, quoniam digni sunt qui sint ex parte illius. |