A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Mein Sohn, merk auf meinen weisen Rat, neige meiner Einsicht dein Ohr zu,
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 damit du Besonnenheit bewahrst und deine Lippen auf Klugheit achten.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 Denn die Lippen der fremden Frau triefen von Honig, glatter als Öl ist ihr Mund.
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 Doch zuletzt ist sie bitter wie Wermut, scharf wie ein zweischneidiges Schwert.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 Ihre Füße steigen zur Totenwelt hinab, ihre Schritte gehen der Unterwelt zu.
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 Den ebenen Pfad zum Leben verfehlt sie, sie geht krumme Wege und merkt es nicht.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Nun denn, ihr Söhne, hört auf mich, weicht nicht ab von den Worten, die mein Mund spricht.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Halte deinen Weg von ihr fern, komm ihrer Haustür nicht nahe!
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Sonst schenkst du andern deine Kraft, deine Jahre einem Rücksichtslosen;
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 sonst sättigen sich Fremde an deinem Besitz, die Frucht deiner Arbeit kommt in das Haus eines andern
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 und am Ende wirst du stöhnen, wenn dein Leib und dein Fleisch dahinsiechen.
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 Dann wirst du bekennen: Weh mir, ich habe die Zucht gehasst, mein Herz hat die Warnung verschmäht;
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 ich habe nicht auf die Stimme meiner Erzieher gehört, mein Ohr nicht meinen Lehrern zugeneigt.
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 Fast hätte mich alles Unheil getroffen in der Versammlung und in der Gemeinde.
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Trink Wasser aus deiner eigenen Zisterne, Wasser, das aus deinem Brunnen quillt.
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 Sollen deine Quellen auf die Straße fließen, auf die freien Plätze deine Bäche?
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Dir allein sollen sie gehören, kein Fremder soll teilen mit dir.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Dein Brunnen sei gesegnet; freu dich der Frau deiner Jugendtage,
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 der lieblichen Gazelle, der anmutigen Gämse! Ihre Liebkosung mache dich immerfort trunken, an ihrer Liebe berausch dich immer wieder!
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Warum solltest du dich an einer Fremden berauschen, den Busen einer andern umfangen?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Denn der Weg eines jeden liegt offen vor den Augen des Herrn, er achtet auf alle seine Pfade.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 Der Frevler verfängt sich in der eigenen Schuld, die Stricke seiner Sünde halten ihn fest.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Er stirbt aus Mangel an Zucht, wegen seiner großen Torheit stürzt er ins Verderben.