A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Cantique. Psaume. Des fils de Coré. Au maître de chant. À chanter sur un ton plaintif. Méditation de Héman l’Ezrahite.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Seigneur, mon Dieu, tout le jour je t’appelle, et de nuit je me lamente devant toi.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Que ma prière parvienne jusqu’à toi, prête attention quand j’appelle à l’aide.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Car je me vois rassasié d’épreuves et mon âme est bien près de rejoindre les morts.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Tu peux me compter parmi ceux qu’on enterre, je suis un homme brisé,
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 qui a déjà sa place parmi les morts, semblable aux corps allongés dans la tombe, dont tu n’as plus souvenir et qui échappent à ta providence.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Tu m’as relégué dans les cavernes d’en bas, dans les ténèbres de l’abîme.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Tu m’as écrasé dans ta fureur, toutes tes vagues ont passé sur moi.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Tu as éloigné de moi ceux qui me connaissent, tu as su faire qu’ils me regardent avec horreur. Je suis enfermé, je ne peux sortir,
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 et la souffrance a terni mon regard. Tout le jour je t’appelle, Seigneur, et je tends les mains vers toi.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Feras-tu des miracles chez les défunts, pour que leurs ombres se redressent et t’applaudissent?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Parlera-t-on de ta bonté chez les morts, de ta fidélité, là où tout est perdu?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Vont-ils admirer tes merveilles dans le noir, et ta justice quand tout est oublié?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Alors, Seigneur, je crie vers toi, ma prière au matin s’élève à ta rencontre.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Pourquoi, Seigneur, m’as-tu rejeté et me caches-tu ta face?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Malheureux et souffrant depuis l’enfance, tu m’as porté des coups terribles, je suis à bout.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Tes colères ont passé sur moi, tes épouvantes m’ont anéanti.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Comme des eaux, tout le jour elles m’enveloppent et toutes ensemble elles m’assaillent.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Tu as éloigné de moi amis et compagnons: plus personne qui me connaisse!