A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 In fine, al servo del Signore.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Disse l'ingiusto, acciò che pecchi in sè medesimo: dinanzi alli suoi occhi non è timore del Signore.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Imperò [che] nel suo cospetto operò con inganni, acciò fusse ritrovata la sua iniquità nell' odio.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Le parole della sua bocca sono iniquità e inganno; non volse intendere per fare bene.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Nel suo letto pensò la iniquità; fu presente a ogni via non buona, e non ebbe in odio la malizia.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 Signore, in cielo è la tua misericordia; la tua verità è insino alle nubi.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 La tua giustizia è come monte di Dio; li tuoi molti giudicii sono come abisso. Salvarai, Signore, gli uomini e gli animali;
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 come, Iddio, moltiplicasti la tua misericordia. Ma gli figliuoli delli uomini spereranno nella defensione delle tue ale.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Inebriaransi dalla ubertà della tua casa; e abbeverara'li col torrente del tuo diletto.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Imperò che appo te è il fonte della vita; e nel tuo lume vederemo il lume.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Dimostra la tua misericordia a coloro che sanno te, e la tua giustizia alli dritti di cuore.
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 A me non venga il piede della superbia; non mi mova la mano del peccatore.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Quivi cascorono gli operatori delle iniquità; sono scacciati, e non potero stare.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.