Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Then spoke Eliphaz the Temanite, who said:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 If someone attempts a word with you, will you mind? For how can anyone refrain from speaking?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Behold, you have instructed many, and have made firm their feeble hands.
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 Your words have upheld the stumbler; you have strengthened his faltering knees.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 But now that it comes to you, you are impatient; when it touches yourself, you are dismayed.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Is not your piety a source of confidence, and your integrity of life your hope?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Reflect now, what innocent person perishes? Since when are the upright destroyed?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 As I see it, those who plow for mischief and sow trouble, reap the same.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 By the breath of God they perish, and by the blast of his wrath they are consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Though the lion roars, though the king of beasts cries out, yet the teeth of the young lions are broken;
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 The old lion perishes for lack of prey, and the cubs of the lioness are scattered.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 For a word was stealthily brought to me, and my ear caught a whisper of it.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 In my thoughts during visions of the night, when deep sleep falls on men,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 Fear came upon me, and shuddering, that terrified me to the bones.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Then a spirit passed before me, and the hair of my flesh stood up.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 It paused, but its likeness I could not discern; a figure was before my eyes, and I heard a still voice:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 "Can a man be righteous as against God? Can a mortal be blameless against his Maker?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Lo, he puts no trust in his servants, and with his angels he can find fault.
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 How much more with those that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed more easily than the moth!
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 Morning or evening they may be shattered; with no heed paid to it, they perish forever.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 The pegs of their tent are plucked up; they die without knowing wisdom."