Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Feci io patto cogli occhi miei, acciò ch' io in verità non pensassi della vergine.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Adunque che parte avrebbe Iddio di sopra a me, e la ereditade all' Onnipotente di cose eccelse?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Or non è perdizione al malvagio, e alienazione a coloro che òperano la ingiustizia?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Or non considera elli le mie vie, e tutti li andamenti miei annumera?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Se io andai nella vanitade, e affrettossi lo piede mio in inganno;
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 pona me nella giusta statera, e sappia Iddio la mia simplicitade.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Se si partì l'andamento mio della via, se seguitò l'occhio mio il cuore, e nelle mie mani s'appiccò macchia;
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 seminarò, e uno altro mangerà; e la mia schiatta sarà deradicata.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Se ingannato è lo cuore mio sopra la femina, e se io assediai l'uscio dell' amico mio;
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 meretrice sia di un altro la moglie mia, e sopra quella si distendano gli. altri.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Certo questo è fellonia, e massima iniquitade.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Fuoco è, devorante insino alla perdizione, e deradicante ogni generazione (mia).
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Se disprezzai di sottoporre me allo giudicio col servo mio e l' ancilla mia, quando contendevano contro a me;
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 che adunque faroe, quando si leverae Iddio a giudicare? e quando addomanderae, che responderò a lui?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Or non fece me nel ventre, il quale e quello fece, e formò me uno nella vulva?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Se io negai alli poveri quello che vole ano, e feci aspettare l'occhio della vedova;
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 se io mangiai la mia fetta solo, e non mangioe lo pupillo di quella;
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 perciò che dalla mia fanciullezza crescè meco la miserazione, e del ventre della madre mia venne meco;
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 se disprezzai colui che passava, per ch' elli non avea il vestire, e lo povero sanza coprimento;
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 se non benedissero me li lati suoi, e della lana delle pecore mie s'è riscaldato;
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 s' io levai sopra lo pupillo la mia mano, eziandio quando vedeva[mi] superiore nella porta;
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 l'omero mio delle sue giunture caggia, e lo mio braccio colle sue ossa sieno contrite.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Certo sempre, sì come onde di mare gonfiate sopra me, temetti Iddio, e lo suo carico non potei portare.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 S' io pensai che l'oro fosse mia fortezza, e all' oro ottimo e risplendente dissi: tu sei la fidanza mia;
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 s' io mi rallegrai sopra le molte mie ricchezze, e perciò che più cose trovò la mia mano;
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 s' io vidi lo sole quando risplendea, e la luna andante chiaramente;
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 e rallegrato è in ascoso lo mio cuore, e basciai la mia mano colla mia bocca;
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 la quale è massima iniquitade, e negazione contro a Dio altissimo;
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 S' io mi rallegrai della rovina di colui che mi odiava, e rallegra'mi di colui, che li fosse venuto male;
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 in veritade io non diedi al peccare la mia gola, acciò ch' io addomandassi maledicente l' anima sua;
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 se non dissero gli uomini del mio tabernacolo chi ci darae della carne sua acciò che noi ci saziamo?
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 di fuori non stette lo peregrino; l'uscio mio si manifestò allo viandante;
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 s'io nascosi, quasi come uomo, lo mio peccato, e celai nello seno mio la mia iniquitade;
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 se io mi spaventai alla troppo moltitudine, e lo disprezzo delli più prossimi spaurì me; e non maggiormente tacetti, e non uscii fuori dell' uscio;
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 chi darà a me auditore, acciò che l' Onnipotente oda il mio desiderio; e lo libro scriva colui che giudica;
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 acciò che collo mio omero lo porti, e poni intorno a quello, sì come corona a me?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Per tutti li miei gradi pronunzierò quello, e sì come a principe io offerirò lui.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Se contro a me la mia terra grida, e con lei gli solchi suoi piangono;
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 se li frutti suoi mangiai sanza pecunia, l'anima delli lavoratori tormentai;
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 per lo grano naschi a me lo tribolo, e per l'orzo la spina.