Jób könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!	1 A minha alma está desgostosa da vida, dou livre curso ao meu lamento; falarei na amargura de meu coração.
2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?	2 Em lugar de me condenar, direi a Deus: Mostra-me por que razão me tratas assim.
3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?	3 Encontras prazer em oprimir, em renegar a obra de tuas mãos, em favorecer os planos dos maus?
4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?	4 Terás olhos de carne, ou vês as coisas como as vêem os homens?
5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,	5 Serão os teus dias como os dias de um mortal, e teus anos, como os dos humanos,
6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,	6 para que procures a minha culpa e persigas o meu pecado,
7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?	7 quando sabes que não sou culpado e que ninguém me pode salvar de tuas mãos?
8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?	8 Tuas mãos formaram-me e fizeram-me; mudando de idéia, me destruirás!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?	9 Lembra-te de que me formaste como o barro; far-me-ás agora voltar à terra?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,	10 Não me ordenhaste como leite e coalhaste como queijo?
11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,	11 De pele e carne me revestiste, de ossos e nervos me teceste:
12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!	12 concedeste-me vida e misericórdia; tua providência conservou o meu espírito.
13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:	13 Mas eis o que escondias em teu coração, vejo bem o que meditavas.
14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?	14 Se peco, me observas, não perdoarás o meu pecado.
15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.	15 Se eu for culpado, ai de mim! Se for inocente, não ousarei levantar a cabeça, farto de vergonha e consciente de minha miséria.
16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.	16 Esgotado, me caças como um leão. Não cessas de desfraldar contra mim teu estranho poder;
17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.	17 redobras contra mim teus assaltos, teu furor cresce contra mim, e vigorosas tropas vêm-me cercar.
18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;	18 Por que me tiraste do ventre? Teria morrido; nenhum olho me teria visto.
19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!	19 Teria sido como se nunca tivesse existido: do ventre, me teriam levado ao túmulo.
20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,	20 Não são bem curtos os dias de minha vida? Que ele me deixe respirar um instante,
21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,	21 antes que eu parta, para não mais voltar, ao tenebroso país das sombras da morte,
22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«	22 opaca e sombria região, reino de sombra e de caos, onde a noite faz as vezes de claridade.