Judit könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára.	1 Judith leur dit: “Écoutez-moi, frères, prenez cette tête et suspendez-la au créneau du rempart.
2 Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le.	2 Et lorsque le jour se lèvera, lorsque le soleil paraîtra sur la terre, que chacun prenne ses armes. Tous les hommes valides sortiront de la ville avec un chef à leur tête, comme si vous alliez descendre dans la plaine vers les avant-postes des Assyriens. Mais vous ne descendrez pas.
3 Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek.	3 Alors ils prendront leurs armes, ils iront au camp pour réveiller les généraux de l’armée d’Assyrie, et ceux-ci à leur tour courront vers la tente d’Holoferne. En ne le voyant pas, ils seront pris de panique et prendront la fuite devant vous.
4 Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben.	4 Alors vous les poursuivrez, vous et tous ceux qui habitent sur le territoire d’Israël et vous les abattrez sur les chemins.
5 Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk.«	5 “Mais pour commencer, appelez-moi Akior l’Ammonite, pour qu’il voie et reconnaisse celui qui a méprisé la maison d’Israël, celui qui l’avait envoyé au milieu de nous comme on envoie un homme à la mort.”
6 Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult.	6 On partit donc chercher Akior chez Osias. Lorsqu’il fut là et qu’il vit la tête d’Holoferne que l’un des hommes de l’assemblée tenait à la main, il tomba la face contre terre, évanoui.
7 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: »Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet.	7 On le releva; alors il se jeta aux pieds de Judith et se prosterna devant elle en disant: “Bénie sois-tu dans tous les foyers de Juda et parmi tous les peuples! Tous ceux qui entendront prononcer ton nom, seront frappés d’étonnement.
8 Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban.« Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük.	8 Maintenant, dis-moi ce que tu as fait durant ces jours.” Et Judith lui raconta devant tout le peuple ce qu’elle avait fait, depuis le jour où elle était sortie jusqu’à ce moment où elle leur parlait.
9 Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost.	9 Quand elle eut cessé de parler, le peuple acclama à grands cris et fit entendre dans toute la ville des cris de joie.
10 Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig.	10 En voyant ce que le Dieu d’Israël avait fait, Akior crut fermement en Dieu et se fit circoncire; c’est ainsi qu’il est entré dans le peuple d’Israël.
11 Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé.	11 Au lever du jour, on accrocha la tête d’Holoferne au rempart; tous les hommes prirent leurs armes et sortirent par groupes vers les pentes de la montagne.
12 Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek.	12 Lorsque les Assyriens les aperçurent, ils partirent prévenir leurs chefs. Ceux-ci allèrent trouver les généraux et tous les officiers supérieurs.
13 Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.«	13 Eux se présentèrent à la tente d’Holoferne et dirent à celui qui était chargé de toutes ses affaires: “Réveille notre seigneur! Ce peuple d’esclaves est maintenant assez téméraire pour descendre et nous attaquer! Ils veulent vraiment se faire massacrer jusqu’au dernier.”
14 Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik.	14 Bagoas entra et frappa des mains à la porte de la tente, car il pensait qu’Holoferne dormait avec Judith.
15 Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva.	15 Mais comme personne ne semblait répondre, il écarta la tenture, entra dans la chambre à coucher et le trouva par terre, mort et décapité.
16 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját.	16 Il poussa un cri déchirant, il pleurait, gémissait, hurlait, déchirait ses vêtements.
17 Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta:	17 Puis il entra dans la tente où logeait Judith: elle n’était plus là. Alors il sortit comme un fou vers l’armée en criant:
18 »Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta.«	18 “Ces esclaves nous ont eus! Une seule femme de chez les Hébreux a couvert de honte la maison du roi Nabukodonozor! Holoferne est sur le sol, sans tête!”
19 Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort.	19 En entendant cela, les chefs de l’armée d’Assyrie déchirèrent leurs vêtements; ils en étaient si bouleversés qu’ils se lamentaient et poussaient de grands cris au milieu du camp!