Teremtés könyve 49

¹ Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: »Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!

² Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt!

³ Rúben, elsőszülöttem, te erőm és erősségem kezdete: a méltóságból elsőbbség, a hatalomból nagyobb rész illetne!

⁴ De kicsaptál, mint a víz! Nem lesz elsőbbséged, mert atyád fekhelyére léptél, és ágyamat beszennyezted.

⁵ Simeon és Lévi: testvérek ők, fegyvereik az erőszak edényei.

⁶ Tanácsukba a lelkem ne menjen, gyülekezetükben dicsőségem ne legyen, mert férfit gyilkoltak dühükben, bikákat erőtlenné tettek önkényükben!

⁷ Átkozott a dühük, mert nyakas, és a haragjuk, mert kemény. Elosztom őket Jákobban, és szétszórom őket Izraelben.

⁸ Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted.

⁹ Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?

¹⁰ El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.

¹¹ Szőlőtőhöz köti csikaját, az indához a szamara vemhét. Borban mossa ruháját, és szőlő vérében a palástját.

¹² Szeme feketébb a bornál, s a foga fehérebb a tejnél.

¹³ Zebulon a tenger partján lakik, hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.

¹⁴ Isszakár mint erős szamár hever a karámok között.

¹⁵ Látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a földje kiváló. Vállát tehát teher alá hajtja s lesz belőle adózó szolga.

¹⁶ Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.

¹⁷ Kígyó lesz Dán az úton, vipera az ösvényen, amely megmarja a ló patáját, hogy lovasával hanyatt essék.

¹⁸ A te szabadításodra várakozom, Uram!

¹⁹ Gád ellen rablók támadnak, de harcra készen ő követi nyomukat.

²⁰ Áser kenyere kövér, királyoknak adhatna csemegét!

²¹ Naftali iramló szarvas, viseli szép szarvait.

²² Gyümölcsöző fa József, gyümölcstermő fa a forrás felett, ágai áthajolnak a falon.

²³ Megkeserítették azonban, és belekötöttek, ellene fordultak a dárdavetők.

²⁴ Ám összetört az íjuk, s karjuk inai szétszakadtak Jákob Hatalmasának keze által, Izrael Pásztorának, Kövének neve által.

²⁵ Atyád Istene segítőd lesz, s a Mindenható meg fog áldani téged az ég áldásaival onnan felülről, és a lent fekvő mélység áldásaival, a mell és az anyaméh áldásaival.

²⁶ Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az ősi halmok kívánságánál! Szálljanak József fejére, testvérei nazírjának homlokára!

²⁷ Benjamin ragadozó farkas: reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt osztogat.«

²⁸ Ezek Izrael törzsei, mind a tizenketten. Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással.

²⁹ Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van,

³⁰ Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul.

³¹ Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«

³² Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.