Luke 15

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Now the publicans and sinners drew near unto him to hear him.	1 A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák.
2 And the Pharisees and the scribes murmured, saying: This man receiveth sinners, and eateth with them.	2 A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.«
3 And he spoke to them this parable, saying:	3 Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
4 What man of you that hath an hundred sheep: and if he shall lose one of them, doth he not leave the ninety-nine in the desert, and go after that which was lost, until he find it?	4 »Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?
5 And when he hath found it, lay it upon his shoulders, rejoicing:	5 Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,
6 And coming home, call together his friends and neighbours, saying to them: Rejoice with me, because I have found my sheep that was lost?	6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’
7 I say to you, that even so there shall be joy in heaven upon one sinner that doth penance, more than upon ninety-nine just who need not penance.	7 Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
8 Or what woman having ten groats; if she lose one groat, doth not light a candle, and sweep the house, and seek diligently until she find it?	8 Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
9 And when she hath found it, call together her friends and neighbours, saying: Rejoice with me, because I have found the groat which I had lost.	9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’
10 So I say to you, there shall be joy before the angels of God upon one sinner doing penance.	10 Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.«
11 And he said: A certain man had two sons:	11 Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia.
12 And the younger of them said to his father: Father, give me the portion of substance that falleth to me. And he divided unto them his substance.	12 A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát.
13 And not many days after, the younger son, gathering all together, went abroad into a far country: and there wasted his substance, living riotously.	13 Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.
14 And after he had spent all, there came a mighty famine in that country; and he began to be in want.	14 Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
15 And he went and cleaved to one of the citizens of that country. And he sent him into his farm to feed swine.	15 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat.
16 And he would fain have filled his belly with the husks the swine did eat; and no man gave unto him.	16 Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.
17 And returning to himself, he said: How many hired servants in my father's house abound with bread, and I here perish with hunger?	17 Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.
18 I will arise, and will go to my father, and say to him: Father, I have sinned against heaven, and before thee:	18 Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!
19 I am not worthy to be called thy son: make me as one of thy hired servants.	19 Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’
20 And rising up he came to his father. And when he was yet a great way off, his father saw him, and was moved with compassion, and running to him fell upon his neck, and kissed him.	20 Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
21 And the son said to him: Father, I have sinned against heaven, and before thee, I am not now worthy to be called thy son.	21 A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’
22 And the father said to his servants: Bring forth quickly the first robe, and put it on him, and put a ring on his hand, and shoes on his feet:	22 Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!
23 And bring hither the fatted calf, and kill it, and let us eat and make merry:	23 Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk,
24 Because this my son was dead, and is come to life again: was lost, and is found. And they began to be merry.	24 mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.
25 Now his elder son was in the field, and when he came and drew nigh to the house, he heard music and dancing:	25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot.
26 And he called one of the servants, and asked what these things meant.	26 Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.
27 And he said to him: Thy brother is come, and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe.	27 Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’
28 And he was angry, and would not go in. His father therefore coming out began to entreat him.	28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte.
29 And he answering, said to his father: Behold, for so many years do I serve thee, and I have never transgressed thy commandment, and yet thou hast never given me a kid to make merry with my friends:	29 Ő azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30 But as soon as this thy son is come, who hath devoured his substance with harlots, thou hast killed for him the fatted calf.	30 De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.’
31 But he said to him: Son, thou art always with me, and all I have is thine.	31 Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
32 But it was fit that we should make merry and be glad, for this thy brother was dead and is come to life again; he was lost, and is found.	32 De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’«