Genesis 8

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And God remembered Noe, and all the living creatures, and all the cattle which were with him in the ark, and brought a wind upon the earth, and the waters were abated.	1 Ekkor megemlékezett Isten Noéról, s minden állatról és minden baromról, amely vele volt a bárkában. Szelet támasztott a földön, és a vizek apadni kezdtek.
2 The fountains also of the deep, and the flood gates of heaven were shut up, and the rain from heaven was restrained.	2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, s megszűnt az eső az égből.
3 And the waters returned from off the earth going and coming: and they began to be abated after a hundred and fifty days.	3 A vizek visszahúzódtak a földről, folytak visszafelé, és százötven nap múlva apadni kezdtek.
4 And the ark rested in the seventh month, the seven and twentieth day of the month, upon the mountains of Armenia.	4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein.
5 And the waters were going and decreasing until the tenth month: for in the tenth month, the first day of the month, the tops of the mountains appeared.	5 A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai.
6 And after that forty days were passed, Noe, opening the window of the ark which he had made, sent forth a raven:	6 Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót;
7 Which went forth and did not return, till the waters were dried up upon the earth.	7 az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön.
8 He sent forth also a dove after him, to see if the waters had now ceased upon the face of the earth.	8 Ez után kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén.
9 But she, not finding where her foot might rest, returned to him into the ark: for the waters were upon the whole earth: and he put forth his hand, and caught her, and brought her into the ark.	9 De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. – Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába.
10 And having waited yet seven other days, he again sent forth the dove out of the ark.	10 Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából.
11 And she came to him in the evening, carrying a bough of an olive tree, with green leaves, in her mouth. Noe therefore understood that the waters were ceased upon the earth.	11 Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön,
12 And he stayed yet other seven days: and he sent forth the dove, which returned not any more unto him.	12 de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
13 Therefore in the six hundreth and first year, the first month, the first day of the month, the waters were lessened upon the earth, and Noe opening the covering of the ark, looked, and saw that the face of the earth was dried.	13 Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.
14 In the second month, the seven and twentieth day of the month, the earth was dried.	14 A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
15 And God spoke to Noe, saying:	15 Ekkor Isten így szólt Noéhoz:
16 Go out of the ark, thou and thy wife, thy sons, and the wives of thy sons with thee.	16 »Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!
17 All livings things that are with thee of all flesh, as well in fowls as in beasts, and all creeping things that creep upon the earth, bring out with thee, and go ye upon the earth: increased and multiply upon it.	17 Hozd ki magaddal az összes állatot, amely veled van, minden testet, szárnyast, lábasjószágot, és minden csúszómászót, amely nyüzsög a földön! Járjatok-keljetek a földön: szaporodjatok és sokasodjatok rajta!«
18 So Noe went out, he and his sons: his wife, and the wives of his sons with him.	18 Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei,
19 And all living things, and cattle, and creeping things that creep upon the earth, according to their kinds, went out of the ark.	19 és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszómászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint.
20 And Noe built an altar unto the Lord: and taking of all cattle and fowls that were clean, offered holocausts upon the altar.	20 Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron.
21 And the Lord smelled a sweet savour, and said: I will no more curse the earth for the sake of man: for the imagination and thought of man's heart are prone to evil from his youth: therefore I will no more destroy every living soul as I have done.	21 Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: »Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem.
22 All the days of the earth, seedtime and harvest, cold and heat, summer and winter, night and day, shall not cease.	22 Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal.«