Deuxième épître aux Corinthiens 1

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Paul, apôtre du Christ Jésus par décision de Dieu, et Timothée, votre frère, saluent l’Église de Dieu qui est à Corinthe et tous les saints qui résident dans la province d’Achaïe.	1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.
2 Recevez grâce et paix de Dieu notre Père et du Seigneur Jésus Christ.	2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3 Béni soit Dieu, le Père du Christ Jésus notre Seigneur, le Père plein de tendresse, le Dieu de qui vient tout réconfort!	3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 Il nous réconforte quelles que soient nos épreuves, pour qu’à notre tour nous soyons capables de réconforter ceux qui sont éprouvés de quelque manière, à partir du réconfort que nous recevons de Dieu.	4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.
5 Quand les souffrances du Christ retombent sur nous plus abondantes, le réconfort aussi nous vient plus abondant grâce au Christ.	5 Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is.
6 Donc, si nous sommes dans la détresse, c’est pour votre réconfort et votre salut; et si nous sommes réconfortés, c’est pour votre réconfort: vous en ferez l’expérience quand vous passerez par les mêmes souffrances que nous.	6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.
7 Car c’est notre ferme conviction: si vous partagez la souffrance, vous aurez part aussi au réconfort.	7 Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.
8 Frères, nous ne voulons pas vous cacher l’épreuve que nous avons connue en Asie. Elle était telle que nous nous sentions écrasés et ne pensions pas devoir en sortir vivants.	8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felől is kétségeink voltak.
9 Mais si nous avons entendu en nous-mêmes cette sentence de mort, c’était pour que nous ne comptions plus désormais sur nous-mêmes, mais sur Dieu qui fait revivre les morts.	9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10 Il nous a délivrés de ces périls de mort, et il nous en délivrera encore. Puisque nous avons mis en lui notre espérance, il nous délivrera encore	10 Ő megszabadított minket ekkora halálos veszedelemből, és meg is fog szabadítani. Őbenne bízunk, hogy ezután is megszabadít,
11 si vous nous aidez de vos prières. Et comme beaucoup lui auront demandé cette grâce, il voudra que tous puissent lui rendre grâces à notre sujet.	11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk.
12 Nous avons le droit d’être fiers; notre conscience nous assure que la droiture et la simplicité de Dieu ont guidé tous nos agissements en ce monde, et tout spécialement avec vous. Il n’y avait là aucun calcul humain mais seulement la grâce de Dieu.	12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.
13 Quand nous vous écrivons, ce n’est pour rien d’autre que ce que vous pouvez lire et entendre clairement, et j’espère bien que ce sera clair jusqu’à la fin.	13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek – remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni,
14 Déjà vous comprenez, au moins en partie, que vous devez être fiers de nous, comme nous aussi serons fiers de vous au Jour du Seigneur Jésus.	14 mint ahogy részben már meg is értettetek minket –, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.
15 C’était déjà mon sentiment quand je pensais passer d’abord chez vous, et vous auriez été doublement servis,	15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben,
16 car je serais parti de chez vous pour faire le tour de la Macédoine, et je serais repassé chez vous en rentrant de Macédoine; ensuite vous m’auriez mis sur la route pour mon retour en Judée.	16 és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.
17 Ai-je pris cette décision trop vite, sans réfléchir? Ou bien était-ce ma décision, une décision toute humaine où se mêlent du oui et du non?	17 Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy nálam az »igen, igen« egyben »nem, nem« is?
18 Non, Dieu est témoin que ce que nous vous disons n’est pas oui et non.	18 Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: »igen« is meg »nem« is.
19 D’ailleurs vous ne trouverez pas du oui et du non dans le Fils de Dieu, Jésus Christ, tel que nous vous l’avons annoncé, Timothée et Silvain et moi-même. Tout en lui a été oui,	19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »igen« is meg »nem« is, hanem az »igen« valósult meg benne.
20 et grâce à lui toutes les promesses de Dieu sont devenues un oui. Aussi bien nous disons Amen! Oui! pour rendre gloire à Dieu par lui.	20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen« lett őbenne. Ezért az »ámen« is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére.
21 Dieu lui-même nous a rendus fermes, et vous aussi, pour le service du Christ, quand nous avons reçu l’onction,	21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,
22 quand il nous a marqués de son sceau et a déposé en nos cœurs un premier acompte de l’Esprit.	22 és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.
23 Donc, si j’ai renoncé à venir à Corinthe, ç’a été seulement pour vous épargner, et j’en prends Dieu à témoin.	23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.
24 Car je ne cherche pas à être un dictateur de la foi, je veux seulement vous apporter la joie. La foi, vous l’avez.	24 Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.