Salmi 74

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In fine, non corrompere (ovver non disperdere), salmo del cantico di Asaf.	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 A te confesseremo, Iddio; confesseremo, e invocheremo il tuo nome.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Racconteremo le tue maraviglie; quando riceverò tempo, io giudicherò le giustizie.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 Squagliata è la terra, e tutti loro abitanti; io confermai le colonne sue.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Dissi alli iniqui: non vogliate operare iniquamente; e alli peccanti: non vogliate alzare il corno.	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 Non vogliate alzare in alto il corno vostro; non vogliate parlare contra Iddio la iniquità.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 E questo non si facci da oriente, nè da occidente, nè dalli monti deserti; per che Iddio è giudice.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Questo umilia, e questo esalta; perche nella mano del Signore è il calice pieno di puro vino.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 E vuotò di questo in quello; niente meno la sua feccia non è venuta meno; beveranno tutti li peccatori della terra.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Ma io racconterò sempre; e canterò al Dio di Iacob.	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 E spezzerò tutti li corni de' peccatori; ed esalteransi gli corni de' giusti.	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!