Acts of the Apostles 26

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Yet truly, Agrippa said to Paul, “It is permitted for you to speak for yourself.” Then Paul, extending his hand, began to offer his defense.	1 Agrippa erre azt mondta Pálnak: »Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.« Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte előadni védekezését:
2 “I consider myself blessed, O king Agrippa, that I am to give my defense today before you, about everything of which I am accused by the Jews,	2 »Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak.
3 especially since you know everything that pertains to the Jews, both customs and questions. Because of this, I beg you to listen to me patiently.	3 Főként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levő összes szokást és vitás kérdést. Azért kérlek, hallgass meg türelmesen.
4 And certainly, all the Jews know about my life from my youth, which had its beginning among my own people in Jerusalem.	4 A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól kezdve, amely elejétől fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben.
5 They knew me well from the beginning, (if they would be willing to offer testimony) for I lived according to the most determined sect of our religion: as a Pharisee.	5 Tudják rólam korábbról, kezdettől fogva – ha hajlandók lennének tanúskodni –, hogy vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
6 And now, it is in the hope of the Promise which was made by God to our fathers that I stand subject to judgment.	6 Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak,
7 It is the Promise that our twelve tribes, worshiping night and day, hope to see. About this hope, O king, I am accused by the Jews.	7 s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.
8 Why should it be judged so unbelievable with you all that God might raise the dead?	8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja?
9 And certainly, I myself formerly considered that I ought to act in many ways which are contrary to the name of Jesus the Nazarene.	9 Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus neve ellen,
10 This is also how I acted at Jerusalem. And so, I enclosed many holy persons in prison, having received authority from the leaders of the priests. And when they were to be killed, I brought the sentence.	10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe, miután a főpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték őket, a hozzájárulásomat adtam.
11 And in every synagogue, frequently while punishing them, I compelled them to blaspheme. And being all the more maddened against them, I persecuted them, even to foreign cities.	11 Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam őket, így akartam őket káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöztem őket.
12 Thereafter, as I was going to Damascus, with authority and permission from the high priest,	12 Amikor ilyen szándékkal a főpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba mentem,
13 at midday, O king, I and those who were also with me, saw along the way a light from heaven shining around me with a splendor greater than that of the sun.	13 útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak.
14 And when we had all fallen down to the ground, I heard a voice speaking to me in the Hebrew language: ‘Saul, Saul, why are you persecuting me? It is hard for you to kick against the goad.’	14 Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: ‘Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!’
15 Then I said, ‘Who are you, Lord?’ And the Lord said, ‘I am Jesus, whom you are persecuting.	15 Erre megkérdeztem: ‘Ki vagy, Uram?’ Az Úr ekkor így szólt: ‘Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
16 But rise up and stand on your feet. For I appeared to you for this reason: so that I may establish you as a minister and a witness concerning the things that you have seen, and concerning the things that I will show to you:	16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked.
17 rescuing you from the people and the nations to which I am now sending you,	17 Ezért kimentelek téged a népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek,
18 in order to open their eyes, so that they may be converted from darkness to light, and from the power of Satan to God, so that they may receive the remission of sins and a place among the saints, through the faith that is in me.’	18 hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.’
19 From then on, O king Agrippa, I was not unbelieving to the heavenly vision.	19 Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban.
20 But I preached, first to those who are at Damascus and at Jerusalem, and then to the entire region of Judea, and to the Gentiles, so that they would repent and convert to God, doing the works that are worthy of repentance.	20 Először a Damaszkuszban levőknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában, végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a bűnbánat méltó cselekedeteit.
21 It was for this reason that the Jews, having apprehended me when I was in the temple, attempted to kill me.	21 Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és meg akartak ölni.
22 But having been aided by the help of God, even to this day, I stand witnessing to the small and the great, saying nothing beyond what the Prophets and Moses have said would be in the future:	22 De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról:
23 that the Christ would suffer, and that he would be the first from the resurrection of the dead, and that he would bring light to the people and to the nations.”	23 hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.«
24 While he was speaking these things and presenting his defense, Festus said with a loud voice: “Paul, you are insane! Too much studying has turned you to insanity.”	24 Mikor ezeket szólva előadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: »Esztelen vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!«
25 And Paul said: “I am not insane, most excellent Festus, but rather I am speaking words of truth and sobriety.	25 Pál pedig: »Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom.
26 For the king knows about these things. To him also, I am speaking with constancy. For I think that none of these things are unknown to him. And neither were these things done in a corner.	26 A király ugyanis, akihez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekről. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen előtte, hiszen ezekből semmi sem történt holmi zugban.
27 Do you believe the Prophets, O king Agrippa? I know that you believe.”	27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!«
28 Then Agrippa said to Paul, “To some extent, you persuade me to become a Christian.”	28 Erre Agrippa így szólt Pálhoz: »Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és keresztény legyek.«
29 And Paul said, “I hope to God that, both to a small extent and to a great extent, not only you, but also all those who hear me this day will become just as I also am, except for these chains.”	29 Pál pedig: »Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket.«
30 And the king rose up, and the governor, and Bernice, and those who were sitting with them.	30 Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek.
31 And when they had withdrawn, they were speaking among themselves, saying, “This man has done nothing worthy of death, nor of imprisonment.”	31 Távozás közben így beszélgettek egymással: »Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érdemelne.«
32 Then Agrippa said to Festus, “This man could have been released, if he had not appealed to Caesar.”	32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.«