Psalmi 44

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Filiorum Core. Maskil.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Deus, auribus nostris audivimus; patres nostri annuntiaverunt nobis opus, quod operatus es in diebus eorum, in diebus antiquis.	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Tu manu tua gentes depulisti et plantasti illos, afflixisti populos et dilatasti eos.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 Nec enim in gladio suo possederunt terram, et brachium eorum non salvavit eos; sed dextera tua et brachium tuum et illuminatio vultus tui, quoniam complacuisti in eis.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Tu es rex meus et Deus meus, qui mandas salutes Iacob.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 In te inimicos nostros proiecimus, et in nomine tuo conculcavimus insurgentes in nos. -	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Non enim in arcu meo sperabo, et gladius meus non salvabit me.	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 Tu autem salvasti nos de affligentibus nos et odientes nos confudisti.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 In Deo gloriabimur tota die et in nomine tuo confitebimur in saeculum.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Nunc autem reppulisti et confudisti nos et non egredieris, Deus, cum virtutibus nostris.	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 Convertisti nos retrorsum coram inimicis nostris; et, qui oderunt nos, diripuerunt sibi.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Dedisti nos tamquam oves ad vescendum et in gentibus dispersisti nos.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Vendidisti populum tuum sine lucro nec ditior factus es in commutatione eorum.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Posuisti nos opprobrium vicinis nostris, subsannationem et derisum his, qui sunt in circuitu nostro.	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 Posuisti nos similitudinem in gentibus, commotionem capitis in populis.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Tota die verecundia mea contra me est, et confusio faciei meae cooperuit me	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 a voce exprobrantis et obloquentis, a facie inimici et ultoris.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Haec omnia venerunt super nos, nec obliti sumus te et inique non egimus in testamentum tuum.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Et non recessit retro cor nostrum, nec declinaverunt gressus nostri a via tua;	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 sed humiliasti nos in loco vulpium et operuisti nos umbra mortis.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Si obliti fuerimus nomen Dei nostri et si expanderimus manus nostras ad deum alienum,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 nonne Deus requiret ista? Ipse enim novit abscondita cordis.	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Quoniam propter te mortificamur tota die, aestimati sumus sicut oves occisionis.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Evigila, quare obdormis, Domine? Exsurge et ne repellas in finem.	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Quare faciem tuam avertis, oblivisceris inopiae nostrae et tribulationis nostrae?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Quoniam humiliata est in pulvere anima nostra, conglutinatus est in terra venter noster. Exsurge, Domine, adiuva nos et redime nos propter misericordiam tuam.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!