Lamentations 5

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Yahweh, remember what has happened to us; consider, and see our degradation.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Our heritage has passed to strangers, our homes to foreigners.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 We are orphans, we are fatherless; our mothers are like widows.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 We have to buy our own water to drink, our own wood we can get only at a price.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 The yoke is on our necks; we are persecuted; exhausted we are, al owed no rest.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 We made a pact with Egypt, with Assyria, to have plenty of food.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our ancestors sinned; they are no more, and we bear the weight of their guilt.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Slaves rule us; there is no one to rescue us from their clutches.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 At peril of our lives we earn our bread, by risking the sword of the desert.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Our skin is as hot as an oven, from the scorch of famine.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 The women in Zion have been raped, the young girls in the towns of Judah.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Princes have been hanged by their hands; the face of the old has won no respect.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Youths have been put to the mil , boys stagger under loads of wood.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 The elders have deserted the gateway; the young have given up their music.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Joy has vanished from our hearts; our dancing has turned to mourning.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 The crown has fallen from our heads. Alas that ever we sinned!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 This is why our hearts are sick; this is why our eyes are dim:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 because Mount Zion is desolate; jackals roam to and fro on it.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Yet you, Yahweh, rule from eternity; your throne endures from age to age.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Why do you never remember us? Why do you abandon us so long?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Make us come back to you, Yahweh, and we will come back. Restore us as we were before!	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Unless you have utterly rejected us, in an anger which knows no limit.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?