Matthew 13

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The same day went Jesus out of the house, and sat by the sea side.	1 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett.
2 And great multitudes were gathered together unto him, so that he went into a ship, and sat; and the whole multitude stood on the shore.	2 Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
3 And he spake many things unto them in parables, saying, Behold, a sower went forth to sow;	3 Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni.
4 And when he sowed, some seeds fell by the way side, and the fowls came and devoured them up:	4 Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették.
5 Some fell upon stony places, where they had not much earth: and forthwith they sprung up, because they had no deepness of earth:	5 Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.
6 And when the sun was up, they were scorched; and because they had no root, they withered away.	6 De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.
7 And some fell among thorns; and the thorns sprung up, and choked them:	7 Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket.
8 But other fell into good ground, and brought forth fruit, some an hundredfold, some sixtyfold, some thirtyfold.	8 Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
9 Who hath ears to hear, let him hear.	9 Akinek van füle, hallja meg!«
10 And the disciples came, and said unto him, Why speakest thou unto them in parables?	10 Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?«
11 He answered and said unto them, Because it is given unto you to know the mysteries of the kingdom of heaven, but to them it is not given.	11 Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg.
12 For whosoever hath, to him shall be given, and he shall have more abundance: but whosoever hath not, from him shall be taken away even that he hath.	12 Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
13 Therefore speak I to them in parables: because they seeing see not; and hearing they hear not, neither do they understand.	13 Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.
14 And in them is fulfilled the prophecy of Esaias, which saith, By hearing ye shall hear, and shall not understand; and seeing ye shall see, and shall not perceive:	14 Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ‘Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok.
15 For this people's heart is waxed gross, and their ears are dull of hearing, and their eyes they have closed; lest at any time they should see with their eyes, and hear with their ears, and should understand with their heart, and should be converted, and I should heal them.	15 Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’.
16 But blessed are your eyes, for they see: and your ears, for they hear.	16 A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.
17 For verily I say unto you, That many prophets and righteous men have desired to see those things which ye see, and have not seen them; and to hear those things which ye hear, and have not heard them.	17 Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
18 Hear ye therefore the parable of the sower.	18 Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde:
19 When any one heareth the word of the kingdom, and understandeth it not, then cometh the wicked one, and catcheth away that which was sown in his heart. This is he which received seed by the way side.	19 Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett.
20 But he that received the seed into stony places, the same is he that heareth the word, and anon with joy receiveth it;	20 A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel,
21 Yet hath he not root in himself, but dureth for a while: for when tribulation or persecution ariseth because of the word, by and by he is offended.	21 de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.
22 He also that received seed among the thorns is he that heareth the word; and the care of this world, and the deceitfulness of riches, choke the word, and he becometh unfruitful.	22 A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz.
23 But he that received seed into the good ground is he that heareth the word, and understandeth it; which also beareth fruit, and bringeth forth, some an hundredfold, some sixty, some thirty.	23 A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«
24 Another parable put he forth unto them, saying, The kingdom of heaven is likened unto a man which sowed good seed in his field:	24 Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe.
25 But while men slept, his enemy came and sowed tares among the wheat, and went his way.	25 Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment.
26 But when the blade was sprung up, and brought forth fruit, then appeared the tares also.	26 Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is.
27 So the servants of the householder came and said unto him, Sir, didst not thou sow good seed in thy field? from whence then hath it tares?	27 Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’
28 He said unto them, An enemy hath done this. The servants said unto him, Wilt thou then that we go and gather them up?	28 Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’
29 But he said, Nay; lest while ye gather up the tares, ye root up also the wheat with them.	29 Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.
30 Let both grow together until the harvest: and in the time of harvest I will say to the reapers, Gather ye together first the tares, and bind them in bundles to burn them: but gather the wheat into my barn.	30 Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
31 Another parable put he forth unto them, saying, The kingdom of heaven is like to a grain of mustard seed, which a man took, and sowed in his field:	31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe.
32 Which indeed is the least of all seeds: but when it is grown, it is the greatest among herbs, and becometh a tree, so that the birds of the air come and lodge in the branches thereof.	32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek« .
33 Another parable spake he unto them; The kingdom of heaven is like unto leaven, which a woman took, and hid in three measures of meal, till the whole was leavened.	33 Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«
34 All these things spake Jesus unto the multitude in parables; and without a parable spake he not unto them:	34 Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,
35 That it might be fulfilled which was spoken by the prophet, saying, I will open my mouth in parables; I will utter things which have been kept secret from the foundation of the world.	35 hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: »Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat«.
36 Then Jesus sent the multitude away, and went into the house: and his disciples came unto him, saying, Declare unto us the parable of the tares of the field.	36 Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!«
37 He answered and said unto them, He that soweth the good seed is the Son of man;	37 Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
38 The field is the world; the good seed are the children of the kingdom; but the tares are the children of the wicked one;	38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
39 The enemy that sowed them is the devil; the harvest is the end of the world; and the reapers are the angels.	39 Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
40 As therefore the tares are gathered and burned in the fire; so shall it be in the end of this world.	40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is:
41 The Son of man shall send forth his angels, and they shall gather out of his kingdom all things that offend, and them which do iniquity;	41 az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek,
42 And shall cast them into a furnace of fire: there shall be wailing and gnashing of teeth.	42 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
43 Then shall the righteous shine forth as the sun in the kingdom of their Father. Who hath ears to hear, let him hear.	43 Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
44 Again, the kingdom of heaven is like unto treasure hid in a field; the which when a man hath found, he hideth, and for joy thereof goeth and selleth all that he hath, and buyeth that field.	44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
45 Again, the kingdom of heaven is like unto a merchant man, seeking goodly pearls:	45 Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett.
46 Who, when he had found one pearl of great price, went and sold all that he had, and bought it.	46 Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
47 Again, the kingdom of heaven is like unto a net, that was cast into the sea, and gathered of every kind:	47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott.
48 Which, when it was full, they drew to shore, and sat down, and gathered the good into vessels, but cast the bad away.	48 Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták.
49 So shall it be at the end of the world: the angels shall come forth, and sever the wicked from among the just,	49 Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól
50 And shall cast them into the furnace of fire: there shall be wailing and gnashing of teeth.	50 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
51 Jesus saith unto them, Have ye understood all these things? They say unto him, Yea, Lord.	51 Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.«
52 Then said he unto them, Therefore every scribe which is instructed unto the kingdom of heaven is like unto a man that is an householder, which bringeth forth out of his treasure things new and old.	52 Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
53 And it came to pass, that when Jesus had finished these parables, he departed thence.	53 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
54 And when he was come into his own country, he taught them in their synagogue, insomuch that they were astonished, and said, Whence hath this man this wisdom, and these mighty works?	54 Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái?
55 Is not this the carpenter's son? is not his mother called Mary? and his brethren, James, and Joses, and Simon, and Judas?	55 Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?
56 And his sisters, are they not all with us? Whence then hath this man all these things?	56 Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?«
57 And they were offended in him. But Jesus said unto them, A prophet is not without honour, save in his own country, and in his own house.	57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.«
58 And he did not many mighty works there because of their unbelief.	58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.