Az apostolok cselekedetei 28

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják.	1 Once we had reached safety we learned that the island was called Malta.
2 A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esőben és hidegben.	2 The natives showed us extraordinary hospitality; they lit a fire and welcomed all of us because it had begun to rain and was cold.
3 Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől, és rávetette magát a kezére.	3 Paul had gathered a bundle of brushwood and was putting it on the fire when a viper, escaping from the heat, fastened on his hand.
4 A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: »Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de a bosszú nem hagyja életben.«	4 When the natives saw the snake hanging from his hand, they said to one another, "This man must certainly be a murderer; though he escaped the sea, Justice has not let him remain alive."
5 De ő lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja.	5 But he shook the snake off into the fire and suffered no harm.
6 Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.	6 They were expecting him to swell up or suddenly to fall down dead but, after waiting a long time and seeing nothing unusual happen to him, they changed their minds and began to say that he was a god.
7 Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket.	7 In the vicinity of that place were lands belonging to a man named Publius, the chief of the island. He welcomed us and received us cordially as his guests for three days.
8 Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította.	8 It so happened that the father of Publius was sick with a fever and dysentery. Paul visited him and, after praying, laid his hands on him and healed him.
9 Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult.	9 After this had taken place, the rest of the sick on the island came to Paul and were cured.
10 Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal.	10 They paid us great honor and when we eventually set sail they brought us the provisions we needed.
11 Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte.	11 Three months later we set sail on a ship that had wintered at the island. It was an Alexandrian ship with the Dioscuri as its figurehead.
12 Eljutottunk Szirakúzába, és ott maradtunk három napig.	12 We put in at Syracuse and stayed there three days,
13 Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a rákövetkező napon Puteoliba érkeztünk.	13 and from there we sailed round the coast and arrived at Rhegium. After a day, a south wind came up and in two days we reached Puteoli.
14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába.	14 There we found some brothers and were urged to stay with them for seven days. And thus we came to Rome.
15 A testvérek meghallották ezt, és elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bízni kezdett.	15 The brothers from there heard about us and came as far as the Forum of Appius and Three Taverns to meet us. On seeing them, Paul gave thanks to God and took courage.
16 Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett.	16 When he entered Rome, Paul was allowed to live by himself, with the soldier who was guarding him.
17 Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe.	17 Three days later he called together the leaders of the Jews. When they had gathered he said to them, "My brothers, although I had done nothing against our people or our ancestral customs, I was handed over to the Romans as a prisoner from Jerusalem.
18 Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem.	18 After trying my case the Romans wanted to release me, because they found nothing against me deserving the death penalty.
19 Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet.	19 But when the Jews objected, I was obliged to appeal to Caesar, even though I had no accusation to make against my own nation.
20 Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.«	20 This is the reason, then, I have requested to see you and to speak with you, for it is on account of the hope of Israel that I wear these chains."
21 Azok azt válaszolták neki: »Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az idejövő testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat.	21 They answered him, "We have received no letters from Judea about you, nor has any of the brothers arrived with a damaging report or rumor about you.
22 Kérünk, hadd halljuk tőled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.«	22 But we should like to hear you present your views, for we know that this sect is denounced everywhere."
23 Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról.	23 So they arranged a day with him and came to his lodgings in great numbers. From early morning until evening, he expounded his position to them, bearing witness to the kingdom of God and trying to convince them about Jesus from the law of Moses and the prophets.
24 Egyesek hittek szavainak, mások viszont nem hittek.	24 Some were convinced by what he had said, while others did not believe.
25 Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a mondást idézte nekik: »Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által:	25 Without reaching any agreement among themselves they began to leave; then Paul made one final statement. "Well did the holy Spirit speak to your ancestors through the prophet Isaiah, saying:
26 ‘Menj el ehhez a néphez és mondd nekik: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.	26 'Go to this people and say: You shall indeed hear but not understand. You shall indeed look but never see.
27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, a szemüket eltakarják, nehogy lássanak a szemükkel, s halljanak a fülükkel, nehogy értsenek a szívükkel, s megtérjenek, és meggyógyítsam őket’.	27 Gross is the heart of this people; they will not hear with their ears; they have closed their eyes, so they may not see with their eyes and hear with their ears and understand with their heart and be converted, and I heal them.'
28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, azok majd meghallgatják!«	28 Let it be known to you that this salvation of God has been sent to the Gentiles; they will listen."
	29
30 Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek.	30 He remained for two full years in his lodgings. He received all who came to him,
31 Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.	31 and with complete assurance and without hindrance he proclaimed the kingdom of God and taught about the Lord Jesus Christ.