Evangélium János szerint 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.	1 וַיְהִי אַחֲרֵי־כֵן וַיֵּצֵא יֵשׁוּעַ אֶל־עֵבֶר יַם־הַגָּלִיל אֲשֶׁר לְטִיבַרְיָה
2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt.	2 וַיֵּלְכוּ אַחֲרָיו הֲמוֹן עַם־רָב כִּי רָאוּ אוֹתֹתָיו אֲשֶׁר עָשָׂה עִם־הַחוֹלִים
3 Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.	3 וַיַּעַל יֵשׁוּעַ עַל־הָהָר וַיֵּשֶׁב־שָׁם הוּא וְתַלְמִידָיו
4 Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.	4 וִימֵי הַפֶּסַח חַג הַיְּהוּדִים קָרְבוּ לָבוֹא
5 Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?«	5 וַיִּשָּׂא יֵשׁוּעַ אֶת־עֵינָיו וַיַּרְא עַם־רַב בָּא אֵלָיו וַיֹּאמֶר אֶל־פִילִפּוֹס מֵאַיִן נִקְנֶה־לָהֶם לֶחֶם לֶאֱכֹל
6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni.	6 וְאַךְ לְמַעַן נַסּוֹת אֹתוֹ דִּבֶּר־זֹאת כִּי הוּא יָדַע אֶת־אֲשֶׁר יַעֲשֶׂה
7 Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.«	7 וַיַּעַן אֹתוֹ פִילִפּוֹס לֶחֶם מָאתַיִם דִּינָר לֹא־יִמְצָא לָהֶם לָקַחַת לוֹ אִישׁ אִישׁ מְעָט
8 A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt:	8 וַיֹּאמֶר אֵלָיו אֶחָד מִתַּלְמִידָיו אַנְדְּרַי אֲחִי שִׁמְעוֹן פֶּטְרוֹס
9 »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«	9 יֶשׁ־פֹּה נַעַר אֲשֶׁר־לוֹ חָמֵשׁ כִּכְּרוֹת־לֶחֶם שְׂעֹרִים וּשְׁנֵי דָגִים אַךְ־אֵלֶּה מָה־הֵמָּה לְעַם־רַב כָּזֶה
10 Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.	10 וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ צַוּוּ אֶת־הָעָם לָשֶׁבֶת אָרְצָה וִירַק דֶּשֶׁא לָרֹב הָיָה בַּמָּקוֹם הַהוּא וַיֵּשְׁבוּ לָאָרֶץ כַּחֲמֵשֶׁת אַלְפֵי־אִישׁ בְּמִסְפָּר
11 Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.	11 וַיִּקַּח יֵשׁוּעַ אֶת־כִּכְּרוֹת הַלֶּחֶם וַיְבָרֶךְ וַיִּתֵּן לְתַלְמִידָיו וְהַתַּלְמִידִים אֶל־הַמְסֻבִּים וְכָכָה גַּם מִן־הַדָּגִים כְּאַוַּת נַפְשָׁם
12 Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!«	12 וַיְהִי כַּאֲשֶׁר שָׂבְעוּ וַיֹּאמֶר אֶל־תַּלְמִידָיו אִסְפוּ אֶת־פְּתוֹתֵי לֶחֶם הַנּוֹתָרִים לְמַעַן לֹא־יֹאבַד מְאוּמָה
13 Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.	13 וַיַּאַסְפוּ וַיְמַלְאוּ שְׁנֵים־עָשָׂר סַלִּים בִּפְתוֹתֵי חֲמֵשׁ כִּכְּרוֹת־לֶחֶם הַשְּׂעוֹרִים הַנּוֹתָרִים לְאֹכְלֵיהֶם
14 Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!«	14 וַיְהִי כִּרְאוֹת הָאֲנָשִׁים אֶת־הָאוֹת הַזֶּה אֲשֶׁר עָשָׂה יֵשׁוּעַ וַיֹּאמְרוּ הִנֵּה־זֶה הוּא בֶאֱמֶת הַנָּבִיא הַבָּא לָעוֹלָם
15 Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.	15 וַיֵּדַע יֵשׁוּעַ כִּי־יָבֹאוּ וְיִתְפְּשֻׂהוּ לְהַמְלִיךְ אוֹתוֹ וַיִּמָּלֵט עוֹד הַפַּעַם אֶל־הָהָר הוּא לְבַדּוֹ
16 Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.	16 וַיְהִי בָעֶרֶב וַיֵּרְדוּ תַלְמִידָיו אֶל־הַיָּם וַיָּבֹאוּ בָאֳנִיָּה וַיַּעַבְרוּ אֶל־עֵבֶר הַיָּם אֶל־כְּפַר נַחוּם
17 Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.	17 וַיְכַס אֹתָם הַחשֶׁךְ וְיֵשׁוּעַ לֹא־בָא אֲלֵיהֶם
18 Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.	18 וַיִּסָּעֵר הַיָּם כִּי־רוּחַ גְּדוֹלָה נוֹשָׁבֶת
19 Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.	19 וְהֵם חָתְרוּ בִּמְשׁוֹטֵיהֶם כְּדֶרֶךְ עֶשְׂרִים וְחָמֵשׁ אוֹ שְׁלשִׁים רִיס וַיִּרְאוּ אֶת־יֵשׁוּעַ מִתְהַלֵּךְ עַל־הַיָּם הָלוֹךְ וְקָרֵב אֶל־הָאֳנִיָּה וַיִּירָאוּ
20 Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!«	20 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אֲנִי הוּא אַל־תִּירָאוּ
21 Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.	21 וַיּוֹאִילוּ לָקַחַת אֹתוֹ אֶל־הָאֳנִיָּה וְרֶגַע הִגִּיעָה הָאֳנִיָּה לָאָרֶץ אֲשֶׁר הֵם הֹלְכִים שָׁמָּה
22 Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.	22 וַיְהִי מִמָּחֳרָת וַיַּרְא הֲמוֹן הָעָם הָעֹמֵד מֵעֵבֶר לַיָּם כִּי לֹא הָיְתָה אֳנִיָּה בָּזֶה בִּלְתִּי אַחַת אֲשֶׁר יָרְדוּ־בָהּ תַּלְמִידָיו וְכִי יֵשׁוּעַ לֹא־בָא עִם־תַּלְמִידָיו אֶל־הָאֳנִיָּה אַךְ תַּלְמִידָיו לְבַדָּם נָסְעוּ מִזֶּה
23 Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.	23 וָאֳנִיּוֹת אֲחֵרוֹת בָּאוּ מִטִּיבַרְיָה קָרוֹב לַמָּקוֹם אֲשֶׁר אָכְלוּ־שָׁם אֶת־הַלֶּחֶם בְּבִרְכַּת הָאָדוֹן
24 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.	24 וַיְהִי כִרְאוֹת הֲמוֹן הָעָם כִּי יֵשׁוּעַ אֵינֶנּוּ שָׁם אַף־לֹא תַּלְמִידָיו וַיֵּרְדוּ גַם־הֵם בָּאֳנִיּוֹת וַיָּבֹאוּ אֶל־כְּפַר נַחוּם לְבַקֵּשׁ אֶת־יֵשׁוּעַ
25 Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«	25 וְכַאֲשֶׁר מָצְאוּ אֹתוֹ מֵעֵבֶר הַיָּם וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו רַבִּי מָתַי בָּאתָ הֲלֹם
26 Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.	26 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ וַיֹּאמַר אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם לֹא עַל־רְאוֹתְכֶם אֶת־הָאֹתוֹת תְּבַקְשׁוּנִי כִּי אִם־עַל־אֲשֶׁר אֲכַלְתֶּם מִן־הַלֶּחֶם וַתִּשְׂבָּעוּ
27 Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«	27 אַל־תַּעַמְלוּ בְּמַאֲכָל אֲשֶׁר יֹאבַד כִּי אִם־בַּמַּאֲכָל הַקַּיָּם לְחַיֵּי עוֹלָמִים אֲשֶׁר בֶּן־הָאָדָם יִתְּנֶנּוּ לָכֶם כִּי־בוֹ חָתַם חוֹתָמוֹ אָבִיו הָאֱלֹהִים
28 Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?«	28 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו מַה־נַּעֲשֶׂה לִפְעֹל פְּעֻלּוֹת אֱלֹהִים
29 Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«	29 וַיַּעַן יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם זֹאת פְּעֻלַּת אֱלֹהִים כִּי־תַאֲמִינוּ בָזֶה אֲשֶׁר הוּא שְׁלָחוֹ
30 Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?	30 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו מָה־אֵפוֹא הָאוֹת אֲשֶׁר תַּעֲשֶׂה לְמַעַן נִרְאֶה וְנַאֲמִין בָּךְ מַה־תִּפְעָל
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’« .	31 אֲבוֹתֵינוּ אָכְלוּ אֶת־הַמָּן בַּמִּדְבָּר כַּאֲשֶׁר כָּתוּב לֶחֶם מִן־הַשָּׁמַיִם נָתַן־לָמוֹ לֶאֱכֹל
32 Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.	32 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם יֵשׁוּעַ אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם לֹא משֶׁה נָתַן לָכֶם אֶת־הַלֶּחֶם מִן־הַשָּׁמָיִם כִּי אִם־אָבִי נֹתֵן לָכֶם אֶת־הַלֶּחֶם מִן־הַשָּׁמַיִם הָאֲמִתִּי
33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«	33 כִּי־לֶחֶם אֱלֹהִים הוּא הַיּוֹרֵד מִן־הַשָּׁמַיִם וְנֹתֵן חַיִּים לָעוֹלָם
34 Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«	34 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו אֲדֹנִי תְּנָה־לָּנוּ תָמִיד אֶת־הַלֶּחֶם הַזֶּה
35 Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.	35 וַיֹּאמֶר לָהֶם יֵשׁוּעַ אָנֹכִי הוּא לֶחֶם הַחַיִּים כָּל־הַבָּא אֵלַי לֹא יִרְעַב וַאֲשֶׁר יַאֲמִין בִּי לֹא יִצְמָא עוֹד
36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.	36 וַאֲנִי הִנֵּה אָמַרְתִּי לָכֶם כִּי גַם־חֲזִיתֶם אֹתִי וְלֹא תַאֲמִינוּ
37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,	37 כֹּל אֲשֶׁר יִתְּנֶנּוּ־לִי אָבִי יָבוֹא אֵלָי וְהַבָּא אֵלַי לֹא אֶהְדֳּפֶנּוּ הַחוּצָה
38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.	38 כִּי יָרַדְתִּי מִן־הַשָּׁמַיִם לֹא לַעֲשׂוֹת רְצוֹנִי כִּי אִם־רְצוֹן שֹׁלְחִי
39 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.	39 וְזֶה רְצוֹן הָאָב אֲשֶׁר שְׁלָחָנִי כִּי כָל־אֲשֶׁר נָתַן לִי לֹא־יֹאבַד לִי כִּי אִם־אֲקִימֶנּוּ בַּיּוֹם הָאַחֲרוֹן
40 Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«	40 וְזֶה רְצוֹן שֹׁלְחִי אֲשֶׁר כָּל־הָרֹאֶה אֶת־הַבֵּן וּמַאֲמִין בּוֹ יִהְיוּ־לוֹ חַיֵּי עוֹלָמִים וַאֲנִי אֲקִימֶנּוּ בַּיּוֹם הָאַחֲרוֹן
41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«,	41 וַיִּלֹּנוּ עָלָיו הַיְּהוּדִים עַל־אָמְרוֹ אָנֹכִי הוּא הַלֶּחֶם הַיֹּרֵד מִן־הַשָּׁמָיִם
42 és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«	42 וַיֹּאמְרוּ הֲלֹא זֶה הוּא יֵשׁוּעַ בֶּן־יוֹסֵף אֲשֶׁר־אֲנַחְנוּ יֹדְעִים אֶת־אָבִיו וְאֶת־אִמּוֹ וְאֵיךְ יֹאמַר מִן־הַשָּׁמַיִם בָּאתִי
43 Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt!	43 וַיַּעַן יֵשׁוּעַ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם אַל־תַּלִּינוּ אִישׁ אֶל־רֵעֵהוּ
44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.	44 לֹא־יוּכַל אִישׁ לָבוֹא אֵלַי בִּלְתִּי אִם־יִמְשְׁכֵהוּ אָבִי אֲשֶׁר שְׁלָחָנִי וַאֲנִי אֲקִימֶנּוּ בַּיּוֹם הָאַחֲרוֹן
45 Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’ . Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön.	45 הֲלֹא כָתוּב בַּנְּבִיאִים וְכָל־בָּנַיִךְ לִמּוּדֵי יְהוָֹה לָכֵן כֹּל אֲשֶׁר שָׁמַע מִן־הָאָב וְלָמַד יָבֹא אֵלָי
46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.	46 לֹא כְאִלּוּ רָאָה אִישׁ אֶת־הָאָב בִּלְתִּי הַבָּא מֵאֵת הָאֱלֹהִים הוּא רָאָה אֶת־הָאֱלֹהִים
47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.	47 אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם הַמַּאֲמִין בִּי לוֹ חַיֵּי עוֹלָמִים
48 Én vagyok az élet kenyere.	48 אָנֹכִי הוּא לֶחֶם הַחַיִּים
49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.	49 אֲבוֹתֵיכֶם אָכְלוּ אֶת־הַמָּן בַּמִּדְבָּר וַיָּמֻתוּ
50 Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg.	50 זֶה הוּא הַלֶּחֶם הַיֹּרֵד מִן־הַשָּׁמָיִם לְמַעַן יֹאכַל־אִישׁ מִמֶּנּוּ וְלֹא יָמוּת
51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«	51 אָנֹכִי הַלֶּחֶם הַחַי הַיֹּרֵד מִן־הַשָּׁמַיִם אִישׁ כִּי־יֹאכַל מִן־הַלֶּחֶם הַזֶּה יִחְיֶה לְעוֹלָם וְהַלֶּחֶם אֲשֶׁר אֶתְּנֶנּוּ הוּא בְשָׂרִי אֲשֶׁר אֲנִי נֹתֵן בְּעַד הַחַיִּים בָּעוֹלָם
52 Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«	52 וַיִּתְוַכְּחוּ הַיְּהוּדִים אִישׁ עִם־רֵעֵהוּ לֵאמֹר אֵיכָה יוּכַל זֶה לָתֶת־לָנוּ אֶת־בְּשָׂרוֹ לֶאֱכֹל
53 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.	53 וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם יֵשׁוּעַ אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם אִם־לֹא תֹאכְלוּ אֶת־בְּשַׂר בֶּן־הָאָדָם וּשְׁתִיתֶם אֶת־דָּמוֹ אֵין־לָכֶם חַיִּים בְּקִרְבְּכֶם
54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.	54 הָאֹכֵל אֶת־בְּשָׂרִי וְהַשֹּׁתֶה אֶת־דָּמִי יֶשׁ־לוֹ חַיֵּי עוֹלָמִים וַאֲנִי אֲקִימֶנּוּ בַּיּוֹם הָאַחֲרוֹן
55 Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.	55 כִּי בְשָׂרִי בֶּאֱמֶת הוּא מַאֲכָל וְדָמִי בֶּאֱמֶת הוּא מַשְׁקֶה
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.	56 הָאֹכֵל אֶת־בְּשָׂרִי וְשֹׁתֶה אֶת־דָּמִי הוּא יָלִין בִּי וַאֲנִי בוֹ
57 Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.	57 כַּאֲשֶׁר שְׁלָחַנִי הָאָב הַחַי וְאָנֹכִי חַי בִּגְלַל אָבִי כֵּן הָאֹכֵל אֹתִי גַּם־הוּא יִחְיֶה בִּגְלָלִי
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.«	58 זֶה הוּא הַלֶּחֶם הַיֹּרֵד מִן־הַשָּׁמָיִם לֹא כַּאֲשֶׁר אָכְלוּ אֲבוֹתֵיכֶם אֶת־הַמָּן וַיָּמֻתוּ הָאֹכֵל אֶת־הַלֶּחֶם הַזֶּה יִחְיֶה לְעוֹלָם
59 Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.	59 כָּזֹאת דִּבֶּר בְּבֵית הַכְּנֵסֶת בְּלַמְּדוֹ בִּכְפַר־נַחוּם
60 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«	60 וְרַבִּים מִתַּלְמִידָיו כְּשָׁמְעָם אָמְרוּ קָשֶׁה הַדָּבָר הַזֶּה מִי יוּכַל לִשְׁמֹעַ אֹתוֹ
61 Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?	61 וַיָּבֶן יֵשׁוּעַ בְּלִבּוֹ כִּי תַלְמִידָיו מַלִּינִים עַל־זֹאת וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הֲזֹאת לָכֶם לְמִכְשׁוֹל
62 Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?	62 מָה־אֵפוֹא אִם־תִּרְאוּ אֶת־בֶּן־הָאָדָם עֹלֶה אֶל־אֲשֶׁר הָיָה־שָׁם לְפָנִים
63 A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.	63 הָרוּחַ הוּא הַנֹּתֵן חַיִּים וְהַבָּשָׂר אֵין־בּוֹ מוֹעִיל הַדְּבָרִים אֲשֶׁר אֲנִי דִּבַּרְתִּי אֲלֵיכֶם רוּחַ הֵמָּה וְחַיִּים הֵמָּה
64 De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.	64 אַךְ־יֵשׁ מִכֶּם אֲשֶׁר לֹא יַאֲמִינוּ כִּי יֵשׁוּעַ יָדַע מֵרֹאשׁ מִי הֵם אֲשֶׁר אֵינָם מַאֲמִינִים וּמִי הַמּוֹסֵר אֹתוֹ
65 Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«	65 וַיֹּאמַר עַל־כֵּן אָמַרְתִּי לָכֶם כִּי לֹא־יוּכַל אִישׁ לָבוֹא אֵלַי בִּלְתִּי אִם־נִתַּן־לוֹ מֵאֵת אָבִי
66 Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.	66 מִן־הָעֵת הַזֹּאת רַבִּים מִתַּלְמִידָיו נָסֹגוּ אָחוֹר וְלֹא יָסְפוּ לְהִתְהַלֵּךְ אִתּוֹ
67 Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?«	67 וַיֹּאמֶר יֵשׁוּעַ אֶל־שְׁנֵים הֶעָשָׂר הֲיֵשׁ אֶת־נַפְשְׁכֶם גַּם־אַתֶּם לָסוּר מִמֶּנִּי
68 Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.	68 וַיַּעַן אֹתוֹ שִׁמְעוֹן פֶּטְרוֹס אֲדֹנִי אֶל־מִי נֵלֵךְ דִּבְרֵי חַיֵּי עוֹלָמִים עִמָּךְ
69 Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«	69 וַאֲנַחְנוּ הֶאֱמַנּוּ וַנֵּדַע כִּי אַתָּה הַמָּשִׁיחַ בֶּן־אֵל חָי
70 Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.«	70 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ הֲלֹא בָחַרְתִּי אֲנִי בָכֶם שְׁנֵים הֶעָשָׂר וְאֶחָד מִכֶּם שָׂטָן הוּא
71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.	71 זֹאת אָמַר עַל־יְהוּדָה בֶּן־שִׁמְעוֹן אִישׁ קְרִיּוֹת כִּי־עָתִיד הָיָה לְמָסְרוֹ וְהוּא אֶחָד מִשְּׁנֵים הֶעָשָׂר