Jónás jövendölése 2

¹ Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.

² Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,

³ s így szólt: »Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat.

⁴ Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi örvényed és hullámod összecsapott felettem.

⁵ Azt mondtam: ‘Elvetettél szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!’

⁶ Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet elborította a hínár,

⁷ lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!

⁸ Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.

⁹ Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak, elveszítik boldogságukat.

¹⁰ Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked, és megadom, amit fogadtam; az Úrtól jön a szabadulás.«

¹¹ Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.