Jeremiás könyve 48

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Moábról. Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Jaj Nábónak, mert elpusztult, megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták, megszégyenült a vár, és megzavarodott!	1 Ad Moab. Hæc dicit Dominus exercituum, Deus Israël : Væ super Nabo, quoniam vastata est, et confusa ! capta est Cariathaim, confusa est fortis, et tremuit.
2 Nincs többé Moáb dicsősége, Hesbonban gonoszságot terveztek ellene: ‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’ Te is megsemmisülsz, Madmén, kard jár a nyomodban.	2 Non est ultra exsultatio in Moab contra Hesebon : cogitaverunt malum : Venite, et disperdamus eam de gente. Ergo silens conticesces, sequeturque te gladius.
3 Kiáltás hangzik Oronaimból: ‘Pusztulás és nagy romlás!’	3 Vox clamoris de Oronaim, vastitas et contritio magna.
4 Összetört Moáb, kiáltásuk Coárig hallatszik.	4 Contrita est Moab : annuntiate clamorem parvulis ejus.
5 Bizony, a Lúit emelkedőjén keserves sírással mennek fel; bizony, Oronaim lejtőjén ellenség hallja az összetörtek kiáltását:	5 Per ascensum enim Luith plorans ascendet in fletu, quoniam in descensu Oronaim hostes ululatum contritionis audierunt.
6 ‘Fussatok, mentsétek meg életeteket, legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’	6 Fugite, salvate animas vestras, et eritis quasi myricæ in deserto :
7 Mivel műveidben és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak; Kámos fogságba megy papjaival és fejedelmeivel együtt.	7 pro eo enim quod habuisti fiduciam in munitionibus tuis et in thesauris tuis, tu quoque capieris : et ibit Chamos in transmigrationem, sacerdotes ejus et principes ejus simul.
8 Pusztító jön minden város ellen, és egy város sem menekül meg; elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság, ahogyan megmondta az Úr.	8 Et veniet prædo ad omnem urbem, et urbs nulla salvabitur : et peribunt valles, et dissipabuntur campestria, quoniam dixit Dominus :
9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy elszállva eltávozzék! Mert városai pusztasággá lesznek, nem lesz lakó bennük.	9 Date florem Moab, quia florens egredietur : et civitates ejus desertæ erunt, et inhabitabiles.
10 Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!	10 Maledictus qui facit opus Domini fraudulenter, et maledictus qui prohibet gladium suum a sanguine.
11 Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta, és nyugodtan pihent borseprőjén, nem öntötték át egyik edényből a másikba, és fogságba sem ment; ezért maradt meg íze benne, és illata sem változott.	11 Fertilis fuit Moab ab adolescentia sua, et requievit in fæcibus suis : nec transfusus est de vase in vas, et in transmigrationem non abiit : idcirco permansit gustus ejus in eo, et odor ejus non est immutatus.
12 Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják; edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.	12 Propterea ecce dies veniunt, dicit Dominus, et mittam ei ordinatores et stratores laguncularum : et sternent eum, et vasa ejus exhaurient, et lagunculas eorum collident.
13 Megszégyenül Moáb Kámos miatt, ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.	13 Et confundetur Moab a Chamos sicut confusa est domus Israël a Bethel, in qua habebat fiduciam.
14 Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk, és harcra edzett férfiak?’	14 Quomodo dicitis : Fortes sumus, et viri robusti ad præliandum ?
15 Elpusztul Moáb, városait megszállják, és válogatott ifjai a vágóhídra mennek – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –	15 Vastata est Moab, et civitates illius succiderunt, et electi juvenes ejus descenderunt in occisionem, ait Rex : Dominus exercituum nomen ejus.
16 Hamarosan eljön Moáb balszerencséje, és veszte nagyon gyorsan közeledik.	16 Prope est interitus Moab ut veniat, et malum ejus velociter accurret nimis.
17 Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’	17 Consolamini eum, omnes qui estis in circuitu ejus : et universi qui scitis nomen ejus, dicite : Quomodo confracta est virga fortis, baculus gloriosus ?
18 Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban, Díbon leánya, aki ott laksz! Mert Moáb pusztítója felvonult ellened, lerombolja erődítményeidet.	18 Descende de gloria, et sede in siti, habitatio filiæ Dibon, quoniam vastator Moab ascendit ad te : dissipavit munitiones tuas.
19 Állj ki az útra, és tekints szét, Ároer lakója! Kérdezd meg a futót és menekülőt, s mondd: ‘Mi történt?’	19 In via sta, et prospice, habitatio Aroër : interroga fugientem, et ei qui evasit dic : Quid accidit ?
20 Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott. Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnon mellett, hogy elpusztult Moáb!	20 Confusus est Moab, quoniam victus est. Ululate, et clamate : annuntiate in Arnon, quoniam vastata est Moab,
21 Ítélet jött el a sík földre, Helonra, Jászára és Mefaátra,	21 et judicium venit ad terram campestrem, super Helon, et super Jasa, et super Mephaath,
22 Díbonra, Nábóra és Bétdeblataimra,	22 et super Dibon, et super Nabo, et super domum Deblathaim,
23 Kirjátaimra, Bétgámulra és Bétmáonra,	23 et super Cariathaim, et super Bethgamul, et super Bethmaon,
24 Káriótra, Boszrára és Moáb földjének minden városára, a távoliakra és a közeliekre.	24 et super Carioth, et super Bosra, et super omnes civitates terræ Moab, quæ longe et quæ prope sunt.
25 Letörték Moáb szarvát, és karját összezúzták – mondja az Úr. –	25 Abscissum est cornu Moab, et brachium ejus contritum est, ait Dominus.
26 Részegítsétek le, mert az Úrral szemben nagyra tört! Tenyereljen bele Moáb a saját okádékába, és legyen nevetség tárgya ő is!	26 Inebriate eum, quoniam contra Dominum erectus est : et allidet manum Moab in vomitu suo, et erit in derisum etiam ipse.
27 Vajon nem volt-e neked nevetség tárgya Izrael? Vagy talán tolvajok közt kapták rajta, hogy valahányszor beszélsz róla, fejedet csóválod?	27 Fuit enim in derisum tibi Israël : quasi inter fures reperisses eum : propter verba ergo tua quæ adversum illum locutus es, captivus duceris.
28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!	28 Relinquite civitates, et habitate in petra, habitatores Moab : et estote quasi columba nidificans in summo ore foraminis.
29 Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –: büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről és szívének fennhéjázásáról.	29 Audivimus superbiam Moab : superbus est valde : sublimitatem ejus, et arrogantiam, et superbiam, et altitudinem cordis ejus.
30 Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei.	30 Ego scio, ait Dominus, jactantiam ejus, et quod non sit juxta eam virtus ejus, nec juxta quod poterat conata sit facere.
31 Ezért jajgatok Moáb miatt, és egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiai miatt sóhajtoznak.	31 Ideo super Moab ejulabo, et ad Moab universam clamabo, ad viros muri fictilis lamentantes :
32 Jázer siratásánál jobban siratlak, Sibma szőlőtője! Indáid túlnyúltak a tengeren, Jázer tengeréig értek; gyümölcsödre és szüretedre pusztító tört rá.	32 de planctu Jazer plorabo tibi, vinea Sabama. Propagines tuæ transierunt mare ; usque ad mare Jazer pervenerunt : super messem tuam et vindemiam tuam prædo irruit.
33 Eltűnt az öröm és ujjongás a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről; a bort a sajtókból eltüntettem, nem tapossák örömkiáltással, a kiáltás nem örömkiáltás.	33 Ablata est lætitia et exsultatio de Carmelo et de terra Moab, et vinum de torcularibus sustuli : nequaquam calcator uvæ solitum celeuma cantabit.
34 Hesbon kiáltozása Eláléig ér, Jászáig hallatják hangjukat, Szegortól Oronaimig, Eglát-Selisijjáig; mert Nemrim vizei is pusztasággá lesznek.	34 De clamore Hesebon usque Eleale et Jasa, dederunt vocem suam ; a Segor usque ad Oronaim, vitula conternante : aquæ quoque Nemrim pessimæ erunt.
35 Kipusztítom Moábból – mondja az Úr – azt, aki áldozatot mutat be a magaslaton, és isteneinek tömjénez.	35 Et auferam de Moab, ait Dominus, offerentem in excelsis, et sacrificantem diis ejus.
36 Ezért zokog a szívem Moábért, miként a fuvola, és zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, miként a fuvola. Ezért veszett el tartaléka, amit szerzett.	36 Propterea cor meum ad Moab quasi tibiæ resonabit, et cor meum ad viros muri fictilis dabit sonitum tibiarum : quia plus fecit quam potuit, idcirco perierunt.
37 Bizony, minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon zsákruha.	37 Omne enim caput calvitium, et omnis barba rasa erit : in cunctis manibus colligatio, et super omne dorsum cilicium :
38 Moábban minden háztetőn és terein mindenütt gyász van, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, mely senkinek sem tetszik – mondja az Úr. –	38 super omnia tecta Moab, et in plateis ejus, omnis planctus : quoniam contrivi Moab sicut vas inutile, ait Dominus.
39 Hogy megzavarodott! Jajgassatok! Hogy hátat fordított Moáb, hogy megszégyenült! Nevetség tárgyává lesz Moáb, elrettentésül egész környezetének.	39 Quomodo victa est, et ululaverunt ? quomodo dejecit cervicem Moab, et confusus est ? eritque Moab in derisum, et in exemplum omnibus in circuitu suo.
40 Mert így szól az Úr: Íme, mint a sas, úgy repül, és kiterjeszti szárnyát Moábra.	40 Hæc dicit Dominus : Ecce quasi aquila volabit, et extendet alas suas ad Moab.
41 Elfoglalják a városokat, és a várakat beveszik; Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.	41 Capta est Carioth, et munitiones comprehensæ sunt : et erit cor fortium Moab in die illa sicut cor mulieris parturientis,
42 Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép, mert az Úrral szemben nagyra tört.	42 et cessabit Moab esse populus, quoniam contra Dominum gloriatus est.
43 Rettenet, verem és háló vár rád, Moáb lakója – mondja az Úr. –	43 Pavor, et fovea, et laqueus super te, o habitator Moab, dicit Dominus.
44 Aki elmenekül a rettenet elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló; mert elhozom Moábra meglátogatásuk esztendejét – mondja az Úr. –	44 Qui fugerit a facie pavoris cadet in foveam, et qui conscenderit de fovea capietur laqueo : adducam enim super Moab annum visitationis eorum, ait Dominus.
45 Hesbon árnyékában álltak meg erőtlenül a menekülők; de tűz csapott ki Hesbonból, és láng Szeón közepéből; megemésztette Moáb halántékát, és a zajongók feje tetejét.	45 In umbra Hesebon steterunt de laqueo fugientes, quia ignis egressus est de Hesebon, et flamma de medio Seon : et devorabit partem Moab, et verticem filiorum tumultus.
46 Jaj neked, Moáb! Elveszett Kámos népe! Mert fiaid fogságba kerültek, és leányaid rabságba.	46 Væ tibi, Moab : periisti, popule Chamos, quia comprehensi sunt filii tui et filiæ tuæ in captivitatem.
47 De majd jóra fordítom Moáb sorsát a végső napokban« – mondja az Úr. Eddig tart Moáb ítélete.	47 Et convertam captivitatem Moab in novissimis diebus, ait Dominus. Hucusque judicia Moab.