Izajás könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek.	1 Ecco il mio servo, che io sostengo, il mio eletto, nel quale l'anima mia si compiace. Ho posto il mio spirito sopra di lui; egli proclamerà il diritto alle nazioni.
2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán.	2 Non griderà, non alzerà il tono, non farà udire la sua voce in piazza.
3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot.	3 Non spezzerà la canna rotta e non spegnerà il lumignolo fumigante; fedelmente proclamerà il diritto.
4 Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és az ő nevében bíznak a nemzetek.	4 Non verrà meno e non si accascerà, finché non avrà stabilito sulla terra il diritto, poiché le isole anelano al suo insegnamento.
5 Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak:	5 Così parla il Signore Dio, che ha creato e disteso i cieli, che ha rafforzato la terra e i suoi germogli, che ha conferito il respiro al popolo che l'abita, e il soffio a quelli che in essa camminano.
6 »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává,	6 Io, il Signore, ti ho chiamato nella giustizia e ti ho afferrato per mano, ti ho formato e ti ho stabilito alleanza di popolo e luce delle nazioni,
7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.	7 per aprire gli occhi dei ciechi, far uscire dal carcere i prigionieri e dalla prigione gli abitatori delle tenebre.
8 Én vagyok az Úr, ez az én nevem; és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.	8 Io sono il Signore, questo è il mio nome; non cederò ad altri la mia gloria, né il mio onore agli idoli.
9 A régebbi dolgok, íme, elérkeztek; most újakat hirdetek: mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.«	9 I fatti antichi, ecco si sono avverati e i nuovi li preannuncio; prima che si producano io li faccio conoscere.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretét a föld végéről, ti, akik a tengerre szálltok, s mindazok, amik azt betöltik, a szigetek és azok lakói!	10 Cantate al Signore un cantico nuovo, la sua lode dai confini della terra; lo celebri il mare e ciò che lo riempie, le isole e i loro abitatori.
11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, ahol Kedár lakik; ujjongjanak a kőszikla lakói, a hegyek tetejéről kiáltsanak!	11 Esulti il deserto con le sue città e i villaggi in cui abitano quelli di Kedàr! Giubilino gli abitanti di Sela, dalla cima dei monti inneggino!
12 Adjanak az Úrnak dicsőséget, és dicséretét a szigeteken hirdessék!	12 Rendano gloria al Signore e annuncino la sua lode sulle isole!
13 Az Úr, mint a hős, kivonul, mint harcos, felszítja indulatát; felrivall és csatakiáltást hallat, ellenségei felett diadalmaskodik.	13 Il Signore avanza come un eroe, eccita l'ardore come un guerriero, lancia il grido di guerra, urla, riporta vittoria sui suoi nemici.
14 »Régóta hallgattam, némán türtőztettem magam; de most nyögök, mint a szülő asszony, zihálok és lihegek egyszerre.	14 "Ho conservato il silenzio per lungo tempo, ho taciuto, mi sono contenuto...; ora gemo come una partoriente, sospiro e sbuffo insieme.
15 Pusztává teszek hegyeket és halmokat, minden füvüket kiszárítom; szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszárítok.	15 Devasterò i monti e le valli e inaridirò tutta la loro vegetazione. Cambierò i fiumi in isole e asciugherò le lagune.
16 Vakokat vezetek olyan úton, melyet nem ismernek, és ismeretlen ösvényeken járatom őket; a sötétséget világossággá teszem előttük, és a göröngyös helyeket egyenessé. Ezeket a dolgokat teszem velük, és nem hagyom el őket.«	16 Farò camminare i ciechi per sentieri che non conoscono, li dirigerò per strade sconosciute. Cambierò davanti a loro le tenebre in luce e le vie tortuose in diritte. Queste cose le compirò per loro e non li abbandonerò".
17 Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak; akik így szólnak az öntött szobrokhoz: »Ti vagytok a mi isteneink.«	17 Retrocedono, coperti di vergogna, quelli che pongono fiducia negli idoli, dicendo ai simulacri: "Voi siete i nostri dèi".
18 Süketek, halljatok! Vakok, nézzetek és lássatok!	18 Sordi, udite, ciechi, guardate e vedete!
19 Ki vak, ha nem az én szolgám? Ki olyan süket, mint követem, akit küldök? Ki olyan vak, mint megbízottam, és olyan vak, mint az Úr szolgája?	19 Chi è cieco, se non il mio servo? E sordo come il messaggero che ho inviato? Chi è cieco come colui che è perfetto, e sordo come il servo del Signore?
20 Sokat láttál, de nem ügyelsz rá; nyitva van a füled, de nem hallasz.	20 Hai visto molte cose senza prestare attenzione; hai le orecchie aperte, senza intendere.
21 Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt, hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.	21 Il Signore voleva, nella sua giustizia, esaltare e glorificare la legge,
22 De kirabolt és kifosztott nép ez: megbilincselték a börtönökben mindnyájukat, és fogházakba dugták; prédává lettek, és nincs megmentő, zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: »Add vissza!«	22 ma esso è un popolo spogliato e depredato! Tutti sono trattenuti in caverne, nascosti nelle prigioni. Sono stati depredati e nessuno li libera; spogliàti, e nessuno dice: "Restituisci!".
23 Ki fogja fel ezt fülével közületek, ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?	23 Chi tra voi ha udito ciò, presta attenzione e ascolta per l'avvenire?
24 Ki adta zsákmányul Jákobot, és Izraelt a prédálóknak? Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.	24 Chi consegnò Giacobbe al saccheggio e Israele ai predoni? Non è forse il Signore, contro il quale abbiamo peccato? Non si volle camminare nelle sue vie e non si osservò la sua legge.
25 Ezért kiöntötte rá haragjának hevét és a kemény harcot; lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg, felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.	25 Allora egli riversò su di lui l'ardore della sua ira, e la violenza della guerra: questa divampò intorno a lui senza che egli se ne accorgesse, lo consumò senza che vi facesse attenzione.