A bölcsesség könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.	1 Grandi e imperscrutabili sono i tuoi giudizi: per questo le anime senza istruzione furono tratte in errore.
2 Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.	2 Persuasi di poter opprimere il popolo santo, gli iniqui giacevano inerti, prigionieri delle tenebre, avvolti da una lunga notte, rinchiusi dentro le case, lungi dalla provvidenza eterna.
3 Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.	3 Mentre pensavano di restare nascosti con gli occulti peccati sotto l'oscuro velo dell'oblio, furono dispersi, colti da orribile spavento e sconvolti da fantasmi.
4 Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.	4 Neppure il nascondiglio che li accoglieva poté preservarli dalla paura, ma rumori sconvolgenti risuonavano intorno a loro e apparivano spettri minacciosi dai volti tristi.
5 Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.	5 Nessun fuoco, per quanto potente, aveva la forza di far luce, né le luci fulgide degli astri potevano illuminare quella orribile notte.
6 De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.	6 Appariva loro soltanto un fuoco spontaneo, pieno di timore; atterriti da quello spettacolo non conosciuto stimavano ancora peggiori le cose che vedevano.
7 A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.	7 Le risorse dell'arte magica giacevano a terra e vergognosa era la confutazione della scienza dell'arrogante.
8 Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,	8 Quanti promettevano di cacciare i timori e i turbamenti dell'anima abbattuta, gli stessi erano malati di paura ridicola.
9 mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.	9 Anche se niente di spaventoso li intimoriva, spaventati dal passaggio delle bestie e dal sibilo dei serpenti,
10 Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.	10 morivano di paura e si rifiutavano di guardare l'aria, che in nessun modo si può evitare.
11 A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.	11 La malvagità, quando è condannata, si rivela particolarmente vile; oppressa dalla coscienza, suppone sempre il peggio.
12 Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.	12 Il timore infatti non è altro che l'abbandono degli aiuti del ragionamento:
13 Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,	13 quanto minore è internamente l'attesa degli aiuti, tanto più si valuta l'ignoranza della causa che procura il tormento.
14 hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.	14 Ma essi, durante quella notte veramente impotente e uscita dai recessi degli impotenti inferi, addormentati di un medesimo sonno,
15 Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.	15 ora erano agitati da spettri mostruosi, ora erano paralizzati per l'abbandono dell'anima, poiché li colse un improvviso e inaspettato timore.
16 Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,	16 E così chiunque, cadendo là dov'era, si trovava rinchiuso in un carcere senza catenaccio:
17 mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szél volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,	17 chiunque fosse, agricoltore o pastore o operaio che si affatica nella solitudine, sorpreso dalle tenebre, subiva l'ineluttabile destino,
18 akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette s megdermesztette őket.	18 perché tutti furono legati all'unica catena delle tenebre. Il sibilo del vento, o il melodioso canto di uccelli tra i rami degli alberi frondosi, o il mormorio dell'acqua che scorre con forza,
19 Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,	19 o il forte fragore di massi cadenti, o la corsa invisibile di animali saltellanti, o la voce di selvagge fiere ruggenti, o l'eco ripercossa dalle cavità dei monti, li paralizzava per lo spavento.
20 csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.	20 Tutto il mondo era illuminato da una splendida luce e si dedicava senza impedimento ai lavori;
	21 solo su di essi si stendeva una notte profonda, immagine delle tenebre che stavano per avvolgerli. Ma essi erano a se stessi più pesanti delle tenebre.