A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 [Ein Lied. Ein Psalm der Korachiter. Für den Chormeister. Nach der Weise «Krankheit» zu singen. Ein Weisheitslied Hemans, des Esrachiters.]
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Herr, du Gott meines Heils, zu dir schreie ich am Tag und bei Nacht.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Lass mein Gebet zu dir dringen, wende dein Ohr meinem Flehen zu!
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Denn meine Seele ist gesättigt mit Leid, mein Leben ist dem Totenreich nahe.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Schon zähle ich zu denen, die hinabsinken ins Grab, bin wie ein Mann, dem alle Kraft genommen ist.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Ich bin zu den Toten hinweggerafft wie Erschlagene, die im Grabe ruhen; an sie denkst du nicht mehr, denn sie sind deiner Hand entzogen.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Du hast mich ins tiefste Grab gebracht, tief hinab in finstere Nacht.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Schwer lastet dein Grimm auf mir, all deine Wogen stürzen über mir zusammen. [Sela]
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Die Freunde hast du mir entfremdet, mich ihrem Abscheu ausgesetzt; ich bin gefangen und kann nicht heraus.
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 Mein Auge wird trübe vor Elend. Jeden Tag, Herr, ruf ich zu dir; ich strecke nach dir meine Hände aus.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Wirst du an den Toten Wunder tun, werden Schatten aufstehn, um dich zu preisen? [Sela]
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Erzählt man im Grab von deiner Huld, von deiner Treue im Totenreich?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Werden deine Wunder in der Finsternis bekannt, deine Gerechtigkeit im Land des Vergessens?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Herr, darum schreie ich zu dir, früh am Morgen tritt mein Gebet vor dich hin.
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Warum, o Herr, verwirfst du mich, warum verbirgst du dein Gesicht vor mir?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Gebeugt bin ich und todkrank von früher Jugend an, deine Schrecken lasten auf mir und ich bin zerquält.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Über mich fuhr die Glut deines Zorns dahin, deine Schrecken vernichten mich.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Sie umfluten mich allzeit wie Wasser und dringen auf mich ein von allen Seiten.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Du hast mir die Freunde und Gefährten entfremdet; mein Vertrauter ist nur noch die Finsternis.