A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 In fine, a esso David, quando li Aliofili il tennero in Get.
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Abbi misericordia di me, Iddio, per che mi ha conculcato l' uomo; combattendo tutto il giorno ha me tribulato.
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 Tutto il giorno conculcarono me gli miei nemici; però che molti combattenti erano contra di me.
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 Temerò dalla altezza del dì; ma io in te spererò.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 In Dio loderò i miei parlari, in Dio spererò; non temerò quello che mi faccia l'uomo.
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 Tutto il giorno aveano in abominazione le mie parole; tutti loro pensieri erano in male contra di me.
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 (Non) abiteranno e asconderansi; essi osserveranno il mio calcagno.
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 Come sostennero l'anima mia, faraili salvi per niente; nella ira spezzerai li popoli.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 Iddio, annunzai a te la mia vita; nel tuo cospetto ponesti le mie lacrime.
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 Come mi promettesti, così volteransi gli miei nemici a drieto.
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 In qualunque dì ti invocherò; ecco che ho conosciuto come sei mio Dio.
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 In Dio laudarò la parola, nel Signore lodarò il parlare; in Dio ho sperato, non temerò quel che mi faccia l'uomo.
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 In me, Iddio, sono gli tuoi voti; li quali renderò per le tue laude.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,	14 Però che hai liberato l'anima mia dalla morte, e il mio piede dal lacciuolo; acciò io piaccia al Signore nel lume de' viventi.
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!