A zsoltárok könyve 42

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.	1 - Salmo di David. Giudicami, o Dio, e sostieni la mia causa contro la gente non pia: liberami dall'uomo iniquo e fraudolento.
2 Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!	2 Poichè tu sei, o Dio, la mia fortezza. Perché mi rigetti? e perchè contristato me ne vo, mentre mi travaglia il nemico?
3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?	3 Manda giù la tua luce e la tua fedeltà: esse mi guidinoe mi conducano al tuo santo monte e ai tuoi tabernacoli.
4 Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«	4 E m'accosterò all'altare di Dio, al Dio ch'è mia gloria e mia esultanza. Ti celebrerò nella cetra, o Dio, Dio mio!
5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.	5 Perché sei triste, anima mia, e perché mi conturbi? Spera nel Signore, perché lo loderò ancora, lui, salvezza di mia faccia e mio Dio.
6 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid: mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
9 Nappal kegyességét küldi nekem az Úr, s éjjel neki szól énekem: imádkozom éltem Istenéhez.
10 Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm, miért feledkezel meg rólam? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem?«
11 Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim, és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!