A zsoltárok könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.	1 τω δαυιδ αγαλλιασθε δικαιοι εν τω κυριω τοις ευθεσι πρεπει αινεσις
2 Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.	2 εξομολογεισθε τω κυριω εν κιθαρα εν ψαλτηριω δεκαχορδω ψαλατε αυτω
3 Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.	3 ασατε αυτω ασμα καινον καλως ψαλατε εν αλαλαγμω
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.	4 οτι ευθης ο λογος του κυριου και παντα τα εργα αυτου εν πιστει
5 Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.« És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.	5 αγαπα ελεημοσυνην και κρισιν του ελεους κυριου πληρης η γη
6 Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.	6 τω λογω του κυριου οι ουρανοι εστερεωθησαν και τω πνευματι του στοματος αυτου πασα η δυναμις αυτων
7 Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.	7 συναγων ως ασκον υδατα θαλασσης τιθεις εν θησαυροις αβυσσους
8 Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem.	8 φοβηθητω τον κυριον πασα η γη απ' αυτου δε σαλευθητωσαν παντες οι κατοικουντες την οικουμενην
9 Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.	9 οτι αυτος ειπεν και εγενηθησαν αυτος ενετειλατο και εκτισθησαν
10 Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.	10 κυριος διασκεδαζει βουλας εθνων αθετει δε λογισμους λαων και αθετει βουλας αρχοντων
11 Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!	11 η δε βουλη του κυριου εις τον αιωνα μενει λογισμοι της καρδιας αυτου εις γενεαν και γενεαν
	12 μακαριον το εθνος ου εστιν κυριος ο θεος αυτου λαος ον εξελεξατο εις κληρονομιαν εαυτω
	13 εξ ουρανου επεβλεψεν ο κυριος ειδεν παντας τους υιους των ανθρωπων
	14 εξ ετοιμου κατοικητηριου αυτου επεβλεψεν επι παντας τους κατοικουντας την γην
	15 ο πλασας κατα μονας τας καρδιας αυτων ο συνιεις εις παντα τα εργα αυτων
	16 ου σωζεται βασιλευς δια πολλην δυναμιν και γιγας ου σωθησεται εν πληθει ισχυος αυτου
	17 ψευδης ιππος εις σωτηριαν εν δε πληθει δυναμεως αυτου ου σωθησεται
	18 ιδου οι οφθαλμοι κυριου επι τους φοβουμενους αυτον τους ελπιζοντας επι το ελεος αυτου
	19 ρυσασθαι εκ θανατου τας ψυχας αυτων και διαθρεψαι αυτους εν λιμω
	20 η ψυχη ημων υπομενει τω κυριω οτι βοηθος και υπερασπιστης ημων εστιν
	21 οτι εν αυτω ευφρανθησεται η καρδια ημων και εν τω ονοματι τω αγιω αυτου ηλπισαμεν
	22 γενοιτο το ελεος σου κυριε εφ' ημας καθαπερ ηλπισαμεν επι σε