A zsoltárok könyve 14
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | VULGATA |
---|---|
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten!« Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne. | 1 Psalmus David. Domine, quis habitabit in tabernaculo tuo ? aut quis requiescet in monte sancto tuo ? |
2 Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol? | 2 Qui ingreditur sine macula, et operatur justitiam ; |
3 Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. | 3 qui loquitur veritatem in corde suo : qui non egit dolum in lingua sua, nec fecit proximo suo malum, et opprobrium non accepit adversus proximos suos. |
4 Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret. Hol nem hívják segítségül az Urat, | 4 Ad nihilum deductus est in conspectu ejus malignus ; timentes autem Dominum glorificat. Qui jurat proximo suo, et non decipit ; |
5 ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van. | 5 qui pecuniam suam non dedit ad usuram, et munera super innocentem non accepit : qui facit hæc non movebitur in æternum. |
6 Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége. | |
7 Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael. |