A zsoltárok könyve 137

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.	1 By the rivers of Babylon we sat and wept at the memory of Zion.
2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,	2 On the poplars there we had hung up our harps.
3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.	3 For there our gaolers had asked us to sing them a song, our captors to make merry, 'Sing us one ofthe songs of Zion.'
4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?	4 How could we sing a song of Yahweh on alien soil?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!	5 If I forget you, Jerusalem, may my right hand wither!
6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!	6 May my tongue remain stuck to my palate if I do not keep you in mind, if I do not count Jerusalem thegreatest of my joys.
7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«	7 Remember, Yahweh, to the Edomites' cost, the day of Jerusalem, how they said, 'Down with it! Raseit to the ground!'
8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!	8 Daughter of Babel, doomed to destruction, a blessing on anyone who treats you as you treated us,
9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!	9 a blessing on anyone who seizes your babies and shatters them against a rock!