A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 Psalmus David. Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum.
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 Virgam virtutis tuæ emittet Dominus ex Sion : dominare in medio inimicorum tuorum.
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 Tecum principium in die virtutis tuæ in splendoribus sanctorum : ex utero, ante luciferum, genui te.
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 Juravit Dominus, et non p?nitebit eum : Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 Dominus a dextris tuis ; confregit in die iræ suæ reges.
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 Judicabit in nationibus, implebit ruinas ; conquassabit capita in terra multorum.
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 De torrente in via bibet ; propterea exaltabit caput.
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.