Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 - E continuò Giobbe, riprendendo la sua sentenza, e disse:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 «Per la vita di Dio, che tolse via il mio diritto, e dell'Onnipotente, che amareggiò l'anima mia,
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 che - fino a quando rimarrà alito in me, e il soffio di Dio nelle mie narici -
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 le mie labbra non pronunceranno iniquità, nè la mia lingua asserirà menzogna.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Lungi da me che io giudichi aver voi ragione; fino a che morrò, non cesserò [d'affermare] la mia innocenza.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 Non abbandonerò la mia giustizia, a cui già m'attenni, nè di tutta la mia vita il mio cuore mi rimprovera nulla.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Succeda al mio nemico come all'empio, e al mio avversario come all'iniquo!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Poichè qual è mai la speranza del perverso se viene reciso, e Dio gli ridomanda l'anima?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Ascolterà forse Dio il grido di lui, quando sovr'esso giungerà l'angustia?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 o troverà egli nell'Onnipotente il suo diletto, e l'invocherà in ogni tempo?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Insegnerò io a voialtri, con l'aiuto di Dio, e i disegni dell'Onnipotente non vi celerò:
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 voi tutti infatti avete riscontrato, e perchè dunque senza ragione asserite cose vane?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Questa è la sorte che Dio assegna all'uomo empio, e l'eredità che i violenti ricevono dall'Onnipotente:
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 se i suoi figli saranno numerosi, son destinati alla spada, e i suoi discendenti non si sazieranno di pane;
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 i superstiti suoi saran sepolti di peste, e le vedove loro non eleveranno il pianto.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Se egli accumula l'argento come terra, e come creta ha preparato vestimenta,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 egli prepara, ma il giusto se ne veste, e l'argento lo spartisce l'innocente.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Fabbrica, come per la tignuola, la sua casa, e come un vignaiuolo che faccia un [debole] capanno;
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 ricco ei si giacerà, ma nulla porterà seco, aprendo i suoi occhi non ritroverà nulla.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Lo raggiungerà come acqua [impetuosa] la miseria, di notte l'opprimerà l'uragano;
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 un vento infocato via lo rapisce ed invola, e come turbine lo porta lungi dal suo luogo.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 [Dio] lo bersaglierà senza risparmiarlo, mentre dalla mano di lui quello tenta fuggire;
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 [la gente] batterà a suo disprezzo le mani, e a suo disprezzo fischierà, vedendo il suo luogo.