Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 Lo spirito mio s'assottiglierae, e li dì miei si abbrevieranno, e solamente lo sepolcro soprasta a me.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Io non peccai, e nella amaritudine sta l' occhio mio.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 E però, Signore mio, libera me, e poni me appresso te; e le mani di chiunque tu vogli combattino contro a me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Lo cuore di coloro facesti dalla lunga dalla disciplina, e però non saranno esaltati.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 La preda dimostrerà a' compagni, e gli occhii de' figliuoli [suoi] verranno meno.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 E puosemi quasi nel proverbio del popolo, e sono esempio dinanzi da loro.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Oscurossi ad indegnazione l'occhio mio, e le mie membra quasi in nulla tornate sono.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Maraviglierannosi i giusti sopra queste cose, e lo innocente sopra gl' ipocriti sarà suscitato.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 E terrà lo giusto la sua via, e aggiugnerà la fortezza a coloro che sono mondi delle mani.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Adunque voi tutti convertitevi, e venite, e non troveroe in voi alcuno savio.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Li dì miei trapassarono, li miei pensieri sono dissipati, tormentando lo mio cuore.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 La notte rivolsero in dì, e anco dopo le tenebre spero la luce.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Se io sosterrò, la mia casa è un inferno; e nelle tenebre feci lo mio letticiuolo.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 E alla puzza dissi: tu se' padre mio; madre mia, e sorella mia, alli vermi.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Dove è a ora lo mio aspettare, e la pazienza mia chi considera?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Nel profondissimo inferno scenderanno tutte le mie cose; o pensi tu per avventura, quivi sarà lo riposo mio?