Jób könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	2 J’ai entendu bien des choses de ce genre: vous êtes de tristes consolateurs!
3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	3 Ces paroles en l’air vont-elles bientôt finir? Quel besoin as-tu de discuter ainsi?
4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	4 Moi aussi, je pourrais parler comme vous si vous étiez à ma place, et moi à la vôtre. Je pourrais vous accabler de discours, et hocher la tête d’un air entendu.
5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	5 J’en aurais des mots, pour vous réconforter! je ne m’arrêterais pas.
6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	6 Mais si je parle, ma douleur ne se calme pas, et si je me tais, elle ne s’en va pas.
7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	7 Car déjà la malveillance me pousse à bout, toute cette bande
8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	8 s’empare de moi. Elle s’est levée pour témoigner contre moi, elle me répond par des calomnies.
9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	9 Dans leur colère ils me déchirent et me poursuivent, ils grincent des dents contre moi: mes adversaires me lancent des regards de haine.
10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	10 Ils me narguent de haut et leurs insultes m’atteignent comme des gifles; ils m’enserrent à m’étouffer.
11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	11 Oui, Dieu m’a livré à des hommes injustes, il me jette aux mains des méchants.
12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	12 Quand tout allait bien il m’a brisé, il m’a pris par la nuque et m’a mis en pièces. Il a fait de moi sa cible.
13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	13 De partout me viennent ses flèches, sans pitié, il me transperce les reins et ma bile se répand sur le sol.
14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	14 Blessure après blessure, comme un guerrier il ne me lâche pas.
15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	15 J’ai cousu un sac sur ma peau, j’ai plongé mon front dans la poussière.
16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	16 Mon visage est rougi par les larmes, le tour de mes yeux est tout noir.
17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	17 Je n’ai pourtant pas commis de violence, et je priais d’un cœur pur.
18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	18 Ô terre, ne cache pas mon sang, et que mon cri ne s’arrête pas en chemin!
19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	19 Mais voici que j’ai un témoin dans les cieux, j’ai là-haut un défenseur.
20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	20 Mon cri parle pour moi auprès de Dieu, tandis que mes larmes coulent devant lui.
21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	21 Ah, si l’homme pouvait discuter avec Dieu, tout comme un être humain fait avec son prochain! …
22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	22 Il me reste bien peu des années de ma vie, et je suis déjà sur le chemin sans retour.