Kivonulás könyve 34

¹ A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.

² Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam. Szorongatásomban tágas teret adtál nekem. Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!

³ Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?

⁴ Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével, meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

⁵ Bár haragudtok, ne vétkezzetek, rejtsétek azt szívetekbe nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.

⁶ Áldozzatok igaz áldozatokat és bizalmatokat az Úrba vessétek.

⁷ Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?« Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!

⁸ Több örömöt öntöttél szívembe, mint amikor a búza és a bor bőven terem.

⁹ Éppen azért békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem.