Eszter könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott,	1 - Quando Mardocheo seppe ciò, si strappò le vesti, si coprì di sacco, si sparse di cenere il capo, e sulla piazza in mezzo alla città si diede a gridare a gran voce, mostrando l'amarezza dell'anima sua,
2 egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába.	2 e così urlando giunse sino alle porte del palazzo; non era però lecito ad uno vestito di sacco entrare nella residenza del re.
3 Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya.	3 Anche in tutte le province, città e luoghi ov'era arrivato il crudele decreto del re, era gran pianto presso i Giudei, digiunando essi e gridando e gemendo: e molti di loro giacevano sul sacco e sulla cenere invece che sul letto.
4 Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el.	4 Or vennero le ancelle d'Ester e gli eunuchi, e le annunziaron la cosa. Com'ebbe ciò udito, restò costernata, e mandò a Mardocheo una veste, acciò, toltogli il sacco, ne lo vestissero; ma egli non volle prenderla.
5 Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így.	5 Chiamato allora l'eunuco Atac datole dal re per ministro, Ester gli ordinò di recarsi da Mardocheo, per sapere da lui per qual motivo faceva così.
6 Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt.	6 Uscì dunque Atac, ed andò da Mardocheo che stava sulla piazza della città, davanti alla porta del palazzo.
7 Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében.	7 Mardocheo gli raccontò tutto quel che era accaduto, e come Aman avesse promesso di mandare al tesoro reale una somma d'argento per ottenere l'uccisione dei Giudei;
8 Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Ezt üzente: »Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.«	8 gli dette ancora un esemplare dell'editto affisso in Susa, perchè lo desse alla regina, e l'ammonisse di presentarsi al re a supplicarlo per il popolo suo.
9 Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott.	9 Tornato Atac, riferì ad Ester tutto quello che Mardocheo aveva detto.
10 Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak:	10 Ed essa gli rispose, comandandogli di ripeterlo a Mardocheo:
11 »Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.«	11 «Tutti i servi del re, e tutte le province a lui soggette sanno che qualunque uomo o donna penetri nella corte interna del re senz'esser chiamato, subito e senza indugio è messo a morte, a meno che il re non stenda verso di lui lo scettro d'oro in segno di benevolenza, così che possa aver salva la vita. Come dunque potrò presentarmi al re io, che già da trenta giorni non sono stata chiamata da lui?».
12 Ennek hallatára Mardókeus	12 Mardocheo, ciò udito,
13 ismét figyelmeztette Esztert: »Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül.	13 mandò a dire ad Ester in risposta: «Non credere di poter salvare almeno la tua vita, a differenza di tutti i Giudei, perchè tu sei nella casa del re.
14 Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?«	14 Se tu ora tacerai, i Giudei saranno liberati in altra maniera: ma tu e la casa del padre tuo perirete. E chi sa che appunto per questo tu non sia pervenuta al trono, per esser pronta in questa occasione?».
15 Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak:	15 Allora Ester mandò a dire a Mardocheo:
16 »Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.«	16 «Va', raduna tutti i Giudei che troverai in Susa, e pregate per me. Per tre giorni e tre notti non mangiate nè bevete, ed io digiunerò egualmente con le mie ancelle; dopo di che, mi presenterò al re non chiamata, facendo contro la legge, ed esponendomi al pericolo ed alla morte».
17 Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki. Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva így könyörgött: »Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, légy áldott! Uram, Uram, mindenható Király, hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna, ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt. Te alkottad az eget és a földet s az összes csodálatos dolgot, amit az ég pereme magában foglal. Te vagy mindennek az Ura, és nincs, aki ellenállhatna fölségednek. Te tudod, Uram, hogy Izrael szabadulásáért kész örömmel megcsókoltam volna még a lába nyomát is Ámánnak. Azért nem tettem meg, nehogy embert illessek Istenemnek kijáró tisztelettel. Nem borulok le, Uram, más előtt, csak teelőtted, Uram, Istenem. Nem büszkeségből, megvetésből, vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram. Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram! Most tehát, Uram, Királyom, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani. Ne vesd meg tulajdonodat, amelyet kiszabadítottál magadnak Egyiptom földjéről. Hallgasd meg könyörgésemet, légy irgalommal osztályrészedhez, változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk, és ne zárd le azok ajkát, akik magasztalnak téged.« Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott: »Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen, veszedelmem ugyanis nyilvánvaló. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy megmentetted Noét a vízözönből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének kilenc királyt adtál át. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ananját, Azarját és Misaélt kimentetted a tüzes kemencéből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te a halálra ítélt Hiszkijának, a zsidók királyának, miután életéért könyörgött, könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött, fiú utóddal ajándékoztad meg. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre. Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem. Te ismered, hogy utálatos volt szolgálódnak a körülmetéletlenek ágyasháza. Istenem, te tudod, hogy nem ettem az átok asztaláról és áldozati borukat nem ittam. Te tudod, hogy nem találtam örömet másban attól a naptól kezdve, hogy idehoztak, egyedül tebenned, Uram. Te tudod, Uram, hogy a díszt, amelyet fejemen hordok, utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, és nem viselem nyugalmam napjaiban. És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá. Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé, tedd példává. Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!«	17 Andò dunque Mardocheo, e fece tutto quello che Ester gli aveva ordinato.