Job 16

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job respondió, diciendo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ya escuché muchos discursos semejantes ¡tristes consoladores son todos ustedes!	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 ¿Terminarán de una vez las palabras en el aire? ¿Qué es lo que te incita a replicar así?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 También yo hablaría como ustedes, si ustedes estuvieran en mi lugar. Los ensordecería con palabras y les haría gestos de conmiseración.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Los reconfortaría con mi boca y mis labios no dejarían de moverse.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Pero si hablo, no se alivia mi dolor; si me callo, tampoco se aparta de mí.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Porque ahora, él me ha extenuado y desolado, todos sus temores	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 me tienen acorralado; se levanta contra mí con testigo, mi debilidad me acusa en mi propia cara.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Su ira me desgarra y me hostiga, él rechina sus dientes contra mí. Mi adversario me atraviesa con la mirada;	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 ellos abrieron sus fauces contra mí. me golpearon con desprecio las mejillas, se confabularon todos contra mí.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Dios me entrega al poder del injusto, me arroja en manos de los malvados.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Yo estaba tranquilo y él me destrozó, me tomó por el cuello y me hizo pedazos. Me puso como blanco ante él,	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 sus flechas vuelan a mi alrededor. Traspasa mis riñones sin piedad y derrama por tierra mi hiel.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Abre en mí una brecha tras otra, arremete contra mí como un guerrero.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Llevo cosido un cilicio a mi piel, tengo hundida la frente en el polvo.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Mi rostro está enrojecido por el llanto y la oscuridad envuelve mis pupilas.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Sin embargo, no hay violencia en mis manos y mi plegaria es pura.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 ¡Tierra, no cubras mi sangre, que no haya un lugar de descanso para mi clamor!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Aún ahora, mi testigo está en el cielo y mi garante, en las alturas.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Mis amigos se burlan de mí, mientras mis ojos derraman lágrimas ante Dios.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 ¡Que él sea árbitro entre un hombre y Dios, como entre un hombre y su prójimo!	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Porque mis años están contados y voy a emprender el camino sin retorno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.