1 אֶת־אֵלֶּה דִּבַּרְתִּי אֲלֵיכֶם לְמַעַן לֹא תִכָּשֵׁלוּ | 1 Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. |
2 הִנֵּה יְנַדּוּ אֶתְכֶם וְאַף בָּאָה הַשָּׁעָה אֲשֶׁר כָּל־הֹרֵג אֶתְכֶם יְדַמֶּה לְהַקְרִיב עֲבוֹדָה לֵאלֹהִים | 2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. |
3 וְכָזֹאת יַעֲשֹוּ לָכֶם יַעַן גַּם־אֶת־אָבִי וְגַם־אֹתִי לֹא יָדָעוּ | 3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. |
4 אֲבָל הִגַּדְתִּי לָכֶם אֶת־אֵלֶּה לְמַעַן אֲשֶׁר־בְּבֹא הַשָּׁעָה תִּזְכְּרוּם כִּי אָנֹכִי אָמַרְתִּי אֲלֵיכֶם וְכָאֵלֶּה לֹא־אָמַרְתִּי אֲלֵיכֶם מֵרֹאשׁ כִּי הָיִיתִי עִמָּכֶם | 4 Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam. |
5 וְעַתָּה הֹלֵךְ אָנֹכִי אֶל־שֹׁלְחִי וְלֹא יִשְׁאָלֵנִי אִישׁ מִכֶּם אָנָה תֵלֵךְ | 5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: ‘Hová mégy?’ |
6 אַךְ עַל־דַּבְּרִי אֶת־אֵלֶּה אֲלֵיכֶם מָלֵא לְבַבְכֶם עַצָּבֶת | 6 Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. |
7 אוּלָם הָאֱמֶת אַגִּיד לָכֶם כִּי לֶכְתִּי אַךְ־טוֹב לָכֶם כִּי אִם־לֹא אֵלֵךְ לֹא־יָבֹא אֲלֵיכֶם הַפְּרַקְלִיט וְאִם־אֵלֵךְ אֶשְׁלָחֵהוּ אֲלֵיכֶם | 7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. |
8 וְהָיָה בְּבֹאוֹ יוֹכִיחַ אֶת־הָעוֹלָם עַל־דְּבַר הַחֵטְא וְהַצֶּדֶק וְהַמִּשְׁפָּט | 8 Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: |
9 עַל־הַחֵטְא כִּי לֹא־הֶאֱמִינוּ בִי | 9 vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; |
10 וְעַל־הַצֶּדֶק כִּי אֵלֵךְ אֶל־אָבִי וְלֹא תוֹסִיפוּ לִרְאוֹת אֹתִי | 10 az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; |
11 וְעַל־הַמִּשְׁפָּט כִּי נִדּוֹן שַׂר הָעוֹלָם הַזֶּה | 11 és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. |
12 עוֹד רַבּוֹת לִי לְהַגִּיד לָכֶם אַךְ לֹא־תוּכְלוּן שְׂאֵת עָתָּה | 12 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. |
13 וְרוּחַ הָאֱמֶת בְּבֹאוֹ הוּא יַדְרִיךְ אֶתְכֶם אֶל־כָּל־הָאֱמֶת כִּי לֹא יְדַבֵּר מֵעַצְמוֹ כִּי אִם־אֲשֶׁר יִשְׁמַע יְדַבֵּר וְהַבָּאוֹת יַגִּיד לָכֶם | 13 Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. |
14 הוּא יְפָאֲרֵנִי כִּי מִשֶּׁלִּי יִקַּח וְיַגִּיד לָכֶם | 14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. |
15 כֹּל אֲשֶׁר לְאָבִי לִי הוּא עַל־כֵּן אָמַרְתִּי כִּי מִשֶּׁלִּי יִקַּח וְיַגִּיד לָכֶם | 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. |
16 הֵן־מְעַט וְלֹא תִרְאוּנִי וְעוֹד־מְעַט וְתֶחֱזוּנִי כִּי־אֲנִי הֹלֵךְ אֶל־אָבִי | 16 Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.« |
17 וּמִקְצָת תַּלְמִידָיו נִדְבְּרוּ אִישׁ אֶל־אָחִיו לֵאמֹר מַה־זֶּה אָמַר אֵלֵינוּ הֵן־מְעַט וְלֹא תִרְאוּנִי וְעוֹד־מְעַט וְתֶחֱזוּנִי וְאָמְרוֹ אֲנִי הֹלֵךְ אֶל־אָבִי | 17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’, és: ‘Az Atyához megyek’?« |
18 וַיֹּאמְרוּ מַה־זֶּה אֲשֶׁר אָמַר מְעָט לֹא יָדַעְנוּ מַה־דִּבֵּר | 18 Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: ‘egy kis idő’? Nem értjük, mit beszél!« |
19 וַיֵּדַע יֵשׁוּעַ כִּי עִם־לְבָבָם לִשְׁאֹל אֹתוֹ וַיֹּאמֶר אֲלֵיהֶם הַעַל־זֹאת אַתֶּם דֹּרְשִׁים בֵּינֵיכֶם כִּי אָמַרְתִּי הֵן־מְעַט וְלֹא תִרְאוּנִי וְעוֹד־מְעַט וְתֶחֱזוּנִי | 19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’? |
20 אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם כִּי אַתֶּם תִּבְכּוּ וּתְיֵלִילוּ וְהָעוֹלָם יִשְׂמָח הֵן־אַתֶּם תֵּעָצְבוּ אָכֵן עָצְבְּכֶם יֵהָפֵךְ לְשָׂשׂוֹן | 20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. |
21 הָאִשָּׁה בְּלִדְתָּהּ עֶצֶב לָהּ כִּי בָאָה עִתָּהּ וְאַחֲרֵי יָלְדָה אֶת־הַיֶּלֶד לֹא־תִזְכֹּר עוֹד אֶת־עִצְּבוֹנָהּ מִשִּׂמְחָתָהּ כִּי־אָדָם נוֹלַד לָעוֹלָם | 21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. |
22 וְגַם־אַתֶּם כָּעֵת תִּתְעַצָּבוּ אַךְ אָשׁוּב אֶרְאֶה אֶתְכֶם וְשָׂשׂ לִבְּכֶם וְאֵין־לֹקֵחַ שִׂמְחַתְכֶם מִכֶּם | 22 Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. |
23 וּבַיּוֹם הַהוּא לֹא תִשְׁאָלוּנִי דָּבָר אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם כִּי כָל־אֲשֶׁר תִּשְׁאֲלוּ מֵאֵת אָבִי בִּשְׁמִי יִתְּנֶנּוּ לָכֶם | 23 S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. |
24 עַד־עַתָּה לֹא־שְׁאֶלְתֶּם דָּבָר בִּשְׁמִי שַׁאֲלוּ וְתִקְחוּ לְמַעַן תִּמָּלֵא שִׂמְחַתְכֶם | 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. |
25 אֶת־אֵלֶּה דִּבַּרְתִּי אֲלֵיכֶם בִּמְשָׁלִים אָכֵן שָׁעָה בָאָה וְלֹא אֲדַבֵּר עוֹד אֲלֵיכֶם בִּמְשָׁלִים כִּי אִם־בָּרוּר אֲמַלֵּל לָכֶם עַל־אָבִי | 25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. |
26 בַּיּוֹם הַהוּא תִּשְׁאֲלוּ בִשְׁמִי וְאֵינֶנִּי אֹמֵר לָכֶם כִּי אֲנִי אַעְתִּיר לְאָבִי בַּעַדְכֶם | 26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, |
27 כִּי־אָבִי גַּם־הוּא אֹהֵב אֶתְכֶם עֵקֶב אֲשֶׁר אֲהַבְתּוּנִי וְהֶאֱמַנְתֶּם כִּי־מֵאֵת אֱלֹהִים יָצָאתִי | 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. |
28 מֵאֵת הָאָב יָצָאתִי וָאָבֹא לָעוֹלָם אָשׁוּבָה אֶעֱזֹב אֶת־הָעוֹלָם וְאֵלֵךְ אֶל־אָבִי | 28 Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.« |
29 וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו תַּלְמִידָיו הִנֵּה כָעֵת בָּרוּר תְּמַלֵּל וְלֹא תִמְשֹׁל מָשָׁל | 29 Tanítványai erre azt mondták: »Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. |
30 עַתָּה יָדַעְנוּ כִּי־כֹל יָדַעְתָּ וְלֹא תִצְטָרֵךְ כִּי יִשְׁאָלְךָ אִישׁ בָּזֹאת נַאֲמִין כִּי מֵאֵת אֱלֹהִים יָצָאתָ | 30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.« |
31 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ עַתָּה תַאֲמִינוּ | 31 Jézus azt felelte nekik: »Most hiszitek? |
32 הִנֵּה שָׁעָה בָאָה וְעַתָּה זֶה הִגִּיעָה וּנְפֹצוֹתֶם אִישׁ אִישׁ לְבֵיתוֹ וְאֹתִי תַעַזְבוּ לְבַדִּי וְאֵינֶנִּי לְבַדִּי כִּי אָבִי עִמָּדִי | 32 Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. |
33 אֶת־אֵלֶּה דִּבַּרְתִּי אֲלֵיכֶם לְמַעַן בִּי יִהְיֶה־לָכֶם שָׁלוֹם בָּעוֹלָם צָרָה תָבוֹא עֲלֵיכֶם אַךְ־יַאֲמֵץ לְבַבְכֶם אֲנִי נִצַּחְתִּי אֶת־הָעוֹלָם | 33 Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.« |