Tobit 10

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In truth, when Tobias was delayed because of the marriage celebration, his father Tobit was worried, saying: “Why do you think my son is delayed, or why has he been detained there?	1 Ettől kezdve Tóbit számolgatta, hogy hány nap kell fiának az oda- és visszautazáshoz. Amikor ezek a napok elteltek és fia nem érkezett meg
2 Do you think that Gabael has died, and that no one will repay him the money?”	2 ezt mondta: »Talán elutasították ott? Vagy talán meghalt Gábael és nincs aki odaadja a pénzt?«
3 And so he began to be exceedingly sad, both he and his wife Anna with him. And they both began to weep together, because their son did not at least return to them on the appointed day.	3 Kezdett aggódni.
4 But his mother wept inconsolable tears, and also said: “Woe, woe to me, O my son. Why did we send you to journey far away, you: the light of our eyes, the staff of our old age, the solace of our life, the hope of our posterity?	4 Felesége, Anna ezt mondta: »Elveszett a fiam és már nincs életben. Miért késik?« Elkezdte siratni és gyászolni fiát és ezt mondta:
5 Having all things together as one in you, we ought not to have dismissed you from us.”	5 »Jaj nekem fiam, miért engedtelek el, szemem fénye!«
6 And Tobit was saying to her: “Be calm, and do not be troubled. Our son is safe. That man, with whom we sent him, is faithful enough.”	6 Tóbit ezt mondta neki: »Hallgass el és ne aggodalmaskodjál nővérem, jól van a fiúnk. Valami közbejött neki ott. Az az ember, aki vele ment megbízható és testvéreink közül való. Ne keseregj miatta nővérem, nemsokára itt lesz.«
7 Yet she was by no means able to be consoled. But, leaping up every day, she looked all round, and traveled around all the ways, by which there seemed any hope that he might return, so that she might possibly see him coming from afar.	7 Ő azonban ezt mondta: »Ne mondj nekem semmit, ne próbálj hitegetni! Meghalt a fiam.« Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyen fia elment, és semmit sem evett. Amikor a nap lenyugodott, hazament és kesergett könnyezve egész éjszaka, és nem aludt. Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«
8 In truth, Raguel said to his son-in-law, “Remain here, and I will send a message of your health to your father Tobit.”	8 Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.«
9 And Tobias said to him, “I know that my father and my mother have now counted the days, and their spirit must be tortured within them.”	9 Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.«
10 And when Raguel had repeatedly petitioned Tobias, and he was by no means willing to listen to him, he delivered Sarah to him, and half of all his substance: with men and women servants, with sheep, camels, and cows, and with much money. And he dismissed him away, in safety and gladness, from him,	10 Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat.
11 saying: “May the holy Angel of the Lord be with your journey, and may he lead you through unharmed, and may you discover that all is right concerning your parents, and may my eyes see your sons before I die.”	11 Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.«
12 And the parents, taking hold of their daughter, kissed her and let her go:	12 Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.
13 admonishing her to honor her father-in-law, to love her husband, to guide the family, to govern the household, and to behave irreproachably herself.	13 Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«