1 Samuel 26

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Men from Ziph came to Saul in Gibeah, reporting that David was hiding on the hill of Hachilah at the edge of the wasteland.	1 Ám a zífbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: »Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik.«
2 So Saul went off down to the desert of Ziph with three thousand picked men of Israel, to search for David in the desert of Ziph.	2 Felkerekedett erre Saul, s lement Zíf pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zíf pusztájában.
3 Saul camped beside the road on the hill of Hachilah, at the edge of the wasteland. David, who was living in the desert, saw that Saul had come into the desert after him	3 Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába,
4 and sent out scouts, who confirmed Saul's arrival.	4 kémeket küldött ki, s megtudta, hogy valóban odajött.
5 David himself then went to the place where Saul was encamped and examined the spot where Saul and Abner, son of Ner, the general, had their sleeping quarters. Saul's were within the barricade, and all his soldiers were camped around him.	5 Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Ábner, Nér fia, a hadvezére aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik,
6 David asked Ahimelech the Hittite, and Abishai, son of Zeruiah and brother of Joab, "Who will go down into the camp with me to Saul?" Abishai replied, "I will."	6 Dávid szólt a hetita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: »Ki jön le velem Saulhoz a táborba?« Azt mondta erre Abisáj: »Én lemegyek veled.«
7 So David and Abishai went among Saul's soldiers by night and found Saul lying asleep within the barricade, with his spear thrust into the ground at his head and Abner and his men sleeping around him.	7 Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte.
8 Abishai whispered to David: "God has delivered your enemy into your grasp this day. Let me nail him to the ground with one thrust of the spear; I will not need a second thrust!"	8 Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: »Kezedbe adta ma Isten ellenségedet: nos hát, hadd szegezzem a dárdával a földhöz – csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges.«
9 But David said to Abishai, "Do not harm him, for who can lay hands on the LORD'S anointed and remain unpunished?	9 Ám Dávid azt mondta Abisájnak: »Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?«
10 As the LORD lives," David continued, "it must be the LORD himself who will strike him, whether the time comes for him to die, or he goes out and perishes in battle.	10 Majd azt mondta Dávid: »Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie,
11 But the LORD forbid that I touch his anointed! Now take the spear which is at his head and the water jug, and let us be on our way."	11 én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk.«
12 So David took the spear and the water jug from their place at Saul's head, and they got away without anyone's seeing or knowing or awakening. All remained asleep, because the LORD had put them into a deep slumber.	12 Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
13 Going across to an opposite slope, David stood on a remote hilltop at a great distance from Abner, son of Ner, and the troops.	13 Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején – jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük –,
14 He then shouted, "Will you not answer, Abner?" And Abner answered, "Who is it that calls me?"	14 és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: »Nem felelsz, Ábner?« Ábner erre megkérdezte: »Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt?«
15 David said to Abner: "Are you not a man whose like does not exist in Israel? Why, then, have you not guarded your lord the king when one of his subjects went to kill the king, your lord?	15 Azt mondta erre Dávid Ábnernek: »Nemde, te férfi vagy és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből hozzá, hogy megölje a királyt, uradat.
16 This is no creditable service you have performed. As the LORD lives, you people deserve death because you have not guarded your lord, the LORD'S anointed. Go, look: where are the king's spear and the water jug that was at his head?"	16 Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr felkentjére. Nos, nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!«
17 Saul recognized David's voice and asked, "Is that your voice, my son David?" David answered, "Yes, my lord the king."	17 Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: »Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?« Azt mondta erre Dávid: »Az én hangom ez, uram király.«
18 He continued: "Why does my lord pursue his servant? What have I done? What evil do I plan?	18 Majd azt mondta: »Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van kezemben?
19 Please, now, let my lord the king listen to the words of his servant. If the LORD has incited you against me, let an offering appease him; but if men, may they be cursed before the LORD, because they have exiled me so that this day I have no share in the LORD'S inheritance, but am told: 'Go serve other gods!'	19 Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mert ezennel elűznek engem, hogy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: ‘Eredj, szolgálj más isteneknek!’
20 Do not let my blood flow to the ground far from the presence of the LORD. For the king of Israel has come out to seek a single flea as if he were hunting partridge in the mountains."	20 Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben.«
21 Then Saul said: "I have done wrong. Come back, my son David, I will not harm you again, because you have held my life precious today. Indeed, I have been a fool and have made a serious mistake."	21 Saul ekkor így szólt: »Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, mivel életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam!«
22 But David answered: "Here is the king's spear. Let an attendant come over to get it.	22 Ám Dávid így felelt: »Íme, a király dárdája: jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át.
23 The LORD will reward each man for his justice and faithfulness. Today, though the LORD delivered you into my grasp, I would not harm the LORD'S anointed.	23 Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.
24 As I valued your life highly today, so may the LORD value my life highly and deliver me from all difficulties."	24 Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból.«
25 Then Saul said to David: "Blessed are you, my son David! You shall certainly succeed in whatever you undertake." David went his way, and Saul returned to his home.	25 Azt mondta erre Saul Dávidnak: »Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni!« Erre Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért a maga helyére.