Lamentations 4

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 How tarnished is the gold, how changed the noble metal; How the sacred stones lie strewn at every street corner!	1 Hogy elvesztette fényét az arany, elváltozott a szép színarany! Szétszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
2 Zion's precious sons, fine gold their counterpart, Now worth no more than earthen jars made by the hands of a potter!	2 Sion drága fiait, melyek színarannyal értek fel, miként tekintették cserépkorsónak, fazekas keze művének!
3 Even the jackals bare their breasts and suckle their young; The daughter of my people has become as cruel as the ostrich in the desert.	3 Még a sakálok is tartják emlőiket, szoptatják kölykeiket; de népem leánya kegyetlen lett, mint a struccok a sivatagban.
4 The tongue of the suckling cleaves to the roof of its mouth in thirst; The babes cry for food, but there is no one to give it to them.	4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúságtól; a gyermekek kenyeret kértek, de nincs, aki szegne nékik.
5 Those accustomed to dainty food perish in the streets; Those brought up in purple now cling to the ash heaps.	5 Akik ínyencségeket ettek, elpusztultak az utcákon; akik bíborban nevelkedtek, átkarolták a szemétdombot.
6 The punishment of the daughter of my people is greater than the penalty of Sodom, Which was overthrown in an instant without the turning of a hand.	6 Nagyobb volt népem leányának bűne, mint Szodoma vétke, mely elpusztult egy szempillantás alatt, pedig kéz nem is nyúlt hozzá.
7 Brighter than snow were her princes, whiter than milk, More ruddy than coral, more precious than sapphire.	7 Nazírjai ragyogóbbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; pirosabb volt testük a korallnál, zafír az alakjuk.
8 Now their appearance is blacker than soot, they are unrecognized on the streets; Their skin shrinks on their bones, as dry as wood.	8 Sötétebb lett külsejük a koromnál, nem lehet megismerni őket az utcákon; összezsugorodott bőrük a csontjukon, elszáradt, olyan lett, mint a fa.
9 Better for those who perish by the sword than for those who die of hunger, Who waste away, as though pierced through, lacking the fruits of the field!	9 Jobb volt azoknak, akiket kard ölt meg, mint azoknak, akiket éhség öl meg; mert ők elepednek s halálra jutnak a mező terméketlensége miatt.
10 The hands of compassionate women boiled their own children, To serve them as mourners' food in the downfall of the daughter of my people.	10 Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, s azok eledelükké lettek népem leányának romlásakor.
11 The LORD has spent his anger, poured out his blazing wrath; He has kindled a fire in Zion that has consumed her foundations.	11 Kitöltötte bosszúságát az Úr, kiöntötte izzó haragját; tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.
12 The kings of the earth did not believe, nor any of the world's inhabitants, That enemy or foe could enter the gates of Jerusalem.	12 Nem hitték a föld királyai, s a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy bejuthat az ellenfél és ellenség Jeruzsálem kapuin.
13 Because of the sins of her prophets and the crimes of her priests, Who shed in her midst the blood of the just!--	13 Prófétáinak vétkei és papjainak bűnei miatt, akik igazak vérét ontották benne.
14 They staggered blindly in the streets, soiled with blood, So that people could not touch even their garments:	14 Vakon támolyogtak az utcákon, vérrel beszennyezve, úgyhogy nem lehetett hozzáérni sem ruháikhoz.
15 "Away you unclean!" they cried to them, "Away, away, do not draw near!" If they left and wandered among the nations, nowhere could they remain.	15 »Térjetek ki! Tisztátalan!« – kiáltották nekik. »Térjetek ki, térjetek ki! Ne érintsetek!« Ha el is menekültek és elbujdostak, azt mondták róluk a nemzetek között: »Nem lehetnek itt tovább!«
16 The LORD himself has dispersed them, he regards them no more; He does not receive the priests with favor, nor show kindness to the elders.	16 Az Úr arca szórta szét őket, nem tekint többé rájuk. A papokra nem voltak tekintettel, a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Our eyes ever wasted away, looking in vain for aid; From our watchtower we watched for a nation that could not save us.	17 Még mindig epedve vár a szemünk a segítségre, de hiába! Őrhelyünkről figyeltünk, várva a nemzetre, mely nem szabadít meg.
18 Men dogged our steps so that we could not walk in our streets; Our end drew near, and came; our time had expired.	18 Lesték lépteinket, úgyhogy nem járhattunk tereinken. »Elközelgett a végünk, beteltek napjaink, bizony, eljött a végünk!«
19 Our pursuers were swifter than eagles in the air, They harassed us on the mountains and waylaid us in the desert.	19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen; a hegyeken űztek minket, a pusztában leselkedtek ránk.
20 The anointed one of the LORD, our breath of life, was caught in their snares, He in whose shadow we thought we could live on among the nations.	20 Életünk lehelete, az Úr fölkentje foglyul esett vermeikben, akiről azt mondtuk: »Árnyékában élünk majd a nemzetek között.«
21 Though you rejoice and are glad, O daughter Edom, you who dwell in the land of Uz, To you also shall the cup be passed; you shall become drunk and naked.	21 Örülj és vigadj csak, Edom leánya, aki Úz földjén laksz! Hozzád is eljut majd a kehely, megrészegülsz, és levetkőzöl.
22 Your chastisement is completed, O daughter Zion, he will not prolong your exile; But your wickedness, O daughter Edom, he will punish, he will lay bare your sins.	22 Véget ért bűnhődésed, Sion leánya, nem visz többé fogságba téged. Meglátogatott bűnödért, Edom leánya, leleplezte vétkeidet.