Isaiah 57

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The just man perishes, but no one takes it to heart; Devout men are swept away, with no one giving it a thought. Though he is taken away from the presence of evil, the just man	1 Az igaz elvész, és nincs senki, aki ezt szívére venné; a jámbor emberek elpusztulnak, miközben nincs, aki figyelne erre; mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.
2 enters into peace; There is rest on his couch for the sincere, straightforward man.	2 Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén, aki az egyenes úton jár.
3 But you, draw near, you sons of a sorceress, adulterous, wanton race!	3 Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak, házasságtörő és parázna fajzat!
4 Of whom do you make sport, at whom do you open wide your mouth, and put out your tongue? Are you not rebellious children, a worthless race;	4 Kin mulattok? Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság fajzata?
5 You who are in heat among the terebinths, under every green tree; You who immolate children in the wadies, behind the crevices in the cliffs?	5 Akik vágytól égtek a tölgyfáknál, minden zöldellő fa alatt; akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben, a sziklahasadékok alatt.
6 Among the smooth stones of the wadi is your portion, these are your lot; To these you poured out libations, and brought offerings. Should I decide not to punish these things?	6 A patakvölgy sima köveiben van részed, ezek, ezek a te osztályrészed! Nekik öntöttél italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot is. Vajon ezekbe én belenyugodjam?
7 Upon a high and lofty mountain you made your bed, and there you went up to offer sacrifice.	7 Magasba emelkedő hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is felmentél áldozatot bemutatni.
8 Behind the door and the doorpost you placed your indecent symbol. Deserting me, you spread out your high, wide bed; And of those whose embraces you love you carved the symbol and gazed upon it	8 Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el emlékjeledet. Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót, felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet, és szövetkeztél velük; szeretted fekvőhelyüket, meztelenségüket láttad.
9 While you approached the king with scented oil, and multiplied your perfumes; While you sent your ambassadors far away, down even to the nether world.	9 Olajjal mentél a királyhoz, és bőven használtad kenőcseidet. Messzire küldted követeidet, és leszálltál egészen az alvilágig.
10 Though worn out by your many misdeeds, you never said, "It is hopeless"; New strength you found, and so you did not weaken.	10 Sok utadon elfáradtál, de nem mondtad: »Hiábavaló!« Erődet újra visszanyerted, ezért nem gyengültél el.
11 Of whom were you afraid? Whom did you fear, that you became false And did not remember me or give me any thought? Was I to remain silent and unseeing, so that you would not have me to fear?	11 Kitől rettegtél és féltél, hogy hűtlen lettél, nem emlékeztél meg rólam, és nem gondoltál rám szívedben? Talán mivel hallgatok már régóta, azért nem félsz engem?
12 I will expose your justice and your works;	12 Én adom tudtul igazságodat, és azt, hogy tetteid nem használnak neked.
13 They shall not help you when you cry out, nor save you in your distress. All these the wind shall carry off, the breeze shall bear away; But he who takes refuge in me shall inherit the land, and possess my holy mountain.	13 Amikor kiáltasz, mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid! De mindnyájukat elviszi a szél, elragadja a fuvallat. Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.
14 Build up, build up, prepare the way, remove the stumbling blocks from my people's path.	14 Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, vegyétek el a buktatót népem útjából!«
15 For thus says he who is high and exalted, living eternally, whose name is the Holy One: On high I dwell, and in holiness, and with the crushed and dejected in spirit, To revive the spirits of the dejected, to revive the hearts of the crushed.	15 Mert így szól a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: »Magasságban és szentségben lakom, de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok, hogy életet adjak az alázatosak lelkének, és éltessem a megtörtek szívét.
16 I will not accuse forever, nor always be angry; For their spirits would faint before me, the souls that I have made.	16 Mert nem perlekedem örökké, és nem haragszom mindvégig; mert elalélna színem előtt a lélek, a lehelet, melyet én alkottam.
17 Because of their wicked avarice I was angry, and struck them, hiding myself in wrath, as they went their own rebellious way.	17 Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg, megvertem őt, és elrejtőztem haragomban, ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.
18 I saw their ways, but I will heal them and lead them; I will give full comfort to them and to those who mourn for them,	18 Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
19 I, the Creator, who gave them life. Peace, peace to the far and the near, says the LORD; and I will heal them.	19 Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –, és meggyógyítom őt.«
20 But the wicked are like the tossing sea which cannot be calmed, And its waters cast up mud and filth.	20 De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem tud megnyugodni, vize sarat és iszapot vet fel.
21 No peace for the wicked! says my God.	21 Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az én Istenem.