Exodus 16

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Having set out from Elim, the whole Israelite community came into the desert of Sin, which is between Elim and Sinai, on the fifteenth day of the second month after their departure from the land of Egypt.	1 Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.
2 Here in the desert the whole Israelite community grumbled against Moses and Aaron.	2 Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.
3 The Israelites said to them, "Would that we had died at the LORD'S hand in the land of Egypt, as we sat by our fleshpots and ate our fill of bread! But you had to lead us into this desert to make the whole community die of famine!"	3 Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«
4 Then the LORD said to Moses, "I will now rain down bread from heaven for you. Each day the people are to go out and gather their daily portion; thus will I test them, to see whether they follow my instructions or not.	4 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.
5 On the sixth day, however, when they prepare what they bring in, let it be twice as much as they gather on the other days."	5 A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak.«
6 So Moses and Aaron told all the Israelites, "At evening you will know that it was the LORD who brought you out of the land of Egypt;	6 Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának: »Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről,
7 and in the morning you will see the glory of the LORD, as he heeds your grumbling against him. But what are we that you should grumble against us?	7 reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét! Meghallotta ugyanis, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?«
8 When the LORD gives you flesh to eat in the evening," continued Moses, "and in the morning your fill of bread, as he heeds the grumbling you utter against him, what then are we? Your grumbling is not against us, but against the LORD."	8 Azt mondta továbbá Mózes: »Estére az Úr húst ad nektek enni, reggelre pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem mi ellenünk irányul zúgolódástok, hanem az Úr ellen!«
9 Then Moses said to Aaron, "Tell the whole Israelite community: Present yourselves before the LORD, for he has heard your grumbling."	9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: »Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!«
10 When Aaron announced this to the whole Israelite community, they turned toward the desert, and lo, the glory of the LORD appeared in the cloud!	10 Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben.
11 The LORD spoke to Moses and said,	11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
12 "I have heard the grumbling of the Israelites. Tell them: In the evening twilight you shall eat flesh, and in the morning you shall have your fill of bread, so that you may know that I, the LORD, am your God."	12 »Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!«
13 In the evening quail came up and covered the camp. In the morning a dew lay all about the camp,	13 És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.
14 and when the dew evaporated, there on the surface of the desert were fine flakes like hoarfrost on the ground.	14 Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.
15 On seeing it, the Israelites asked one another, "What is this?" for they did not know what it was. But Moses told them, "This is the bread which the LORD has given you to eat.	15 Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
16 "Now, this is what the LORD has commanded. So gather it that everyone has enough to eat, an omer for each person, as many of you as there are, each man providing for those of his own tent."	16 Ezt parancsolja az Úr: ‘Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!’«
17 The Israelites did so. Some gathered a large and some a small amount.	17 Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.
18 But when they measured it out by the omer, he who had gathered a large amount did not have too much, and he who had gathered a small amount did not have too little. They so gathered that everyone had enough to eat.	18 Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.
19 Moses also told them, "Let no one keep any of it over until tomorrow morning."	19 Ekkor azt mondta nekik Mózes: »Senki se hagyjon belőle holnapra!«
20 But they would not listen to him. When some kept a part of it over until the following morning, it became wormy and rotten. Therefore Moses was displeased with them.	20 Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk.
21 Morning after morning they gathered it, till each had enough to eat; but when the sun grew hot, the manna melted away.	21 Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.
22 On the sixth day they gathered twice as much food, two omers for each person. When all the leaders of the community came and reported this to Moses,	22 A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek.
23 he told them, "That is what the LORD prescribed. Tomorrow is a day of complete rest, the sabbath, sacred to the LORD. You may either bake or boil the manna, as you please; but whatever is left put away and keep for the morrow."	23 Ő azt mondta nekik: »Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!«
24 When they put it away for the morrow, as Moses commanded, it did not become rotten or wormy.	24 Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne.
25 Moses then said, "Eat it today, for today is the sabbath of the LORD. On this day you will not find any of it on the ground.	25 Azt mondta ekkor Mózes: »Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn.
26 On the other six days you can gather it, but on the seventh day, the sabbath, none of it will be there."	26 Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!«
27 Still, on the seventh day some of the people went out to gather it, although they did not find any.	27 A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.
28 Then the LORD said to Moses, "How long will you refuse to keep my commandments and laws?	28 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet?
29 Take note! The LORD has given you the sabbath. That is why on the sixth day he gives you food for two days. On the seventh day everyone is to stay home and no one is to go out."	29 Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!«
30 After that the people rested on the seventh day.	30 Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.
31 The Israelites called this food manna. It was like coriander seed, but white, and it tasted like wafers made with honey.	31 Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.
32 Moses said, "This is what the LORD has commanded. Keep an omerful of manna for your descendants, that they may see what food I gave you to eat in the desert when I brought you out of the land of Egypt."	32 Azt mondta ezután Mózes: »Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!«
33 Moses then told Aaron, "Take an urn and put an omer of manna in it. Then place it before the LORD in safekeeping for your descendants."	33 Azt mondta azért Mózes Áronnak: »Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!«
34 So Aaron placed it in front of the commandments for safekeeping, as the LORD had commanded Moses.	34 Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.
35 The Israelites ate this manna for forty years, until they came to settled land; they ate manna until they reached the borders of Canaan.	35 Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. –
36 (An omer is one tenth of an ephah.)	36 Az ómer tizedrésze az éfának.