2 Samuel 19

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 The king was shaken, and went up to the room over the city gate to weep. He said as he wept, "My son Absalom! My son, my son Absalom! If only I had died instead of you, Absalom, my son, my son!"	1 Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!«
2 Joab was told that the king was weeping and mourning for Absalom;	2 Hírül vitték erre Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja fiát.
3 and that day's victory was turned into mourning for the whole army when they heard that the king was grieving for his son.	3 Gyászra fordult erre a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, hogy beszélik: »Bánkódik a király a fián.« –
4 The soldiers stole into the city that day like men shamed by flight in battle.	4 Úgy lopakodott be a nép azon a napon a városba, mint ahogy a harcból meghátráló s megfutamodó nép szokott belopakodni.
5 Meanwhile the king covered his face and cried out in a loud voice, "My son Absalom! Absalom! My son, my son!"	5 A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: »Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!«
6 Then Joab went to his residence and said: "Though they saved your life and your sons' and daughters' lives, also the lives of your wives and those of your concubines, you have put all your servants to shame today	6 Bement erre Joáb a királyhoz a házba és azt mondta: »Megszégyenítetted ma mindazoknak a szolgáidnak az arcát, akik megszabadították a te életedet, s fiaid s lányaid életét és feleségeidnek s mellékfeleségeidnek életét.
7 by loving those who hate you and hating those who love you. For you have shown today that officers and servants mean nothing to you. Indeed I am now certain that if Absalom were alive today and all of us dead, you would think that more suitable.	7 Szeretetet tanúsítasz azok iránt, akik gyűlölnek téged, s gyűlölettel illeted azokat, akik szeretnek téged, s ma megmutattad, hogy nem törődsz vezéreiddel s szolgáiddal, s most valóban látom, hogy az tetszene neked, ha Absalom élne, s mi mindnyájan meghaltunk volna.
8 Now then, get up! Go out and speak kindly to your servants. I swear by the LORD that if you do not go out, not a single man will remain with you overnight, and this will be a far greater disaster for you than any that has afflicted you from your youth until now."	8 De most aztán kelj fel és jöjj ki és szólj szolgáidnak és szolgáltass elégtételt nekik, mert esküszöm neked az Úrra, hogyha ki nem jössz, senki sem marad ez éjjel veled, s ez rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, amely ifjúságodtól kezdve mostanig ért téged.«
9 So the king stepped out and sat at the gate. When all the people were informed that the king was sitting at the gate, they came into his presence. Now the Israelites had fled to their separate tents,	9 Felkelt tehát a király, s leült a kapuba, s hírül adták az egész népnek, hogy a király a kapuban ül, s elvonult az egész sokaság a király előtt. Miután Izrael a sátraiba futott,
10 but throughout the tribes of Israel all the people were arguing among themselves, saying to one another: "The king delivered us from the clutches of our enemies, and it was he who rescued us from the grip of the Philistines. But now he has fled from the country before Absalom,	10 versengett a nép Izrael valamennyi törzsében, s azt mondta: »A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, ő szabadított meg minket a filiszteusok kezéből, s most elmenekült e földről Absalom miatt.
11 and Absalom, whom we anointed over us, died in battle. Why, then, should you remain silent about restoring the king to his palace?" When the talk of all Israel reached the king,	11 Absalom pedig, akit felkentünk magunk fölé, meghalt a hadban. Meddig vesztegeltek, s meddig nem hozzátok vissza a királyt?«
12 David sent word to the priests Zadok and Abiathar: "Say to the elders of Judah: 'Why should you be last to restore the king to his palace?	12 Dávid király pedig elküldött Szádokhoz és Abjatárhoz, a papokhoz, s ezt üzente: »Szóljatok Júda véneihez, s mondjátok: Miért jönnétek utolsóknak visszahozni a királyt a házába? – Egész Izrael beszéde eljutott ugyanis a király házába. –
13 You are my brothers, you are my bone and flesh. Why should you be last to restore the king?'	13 Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt?
14 Also say to Amasa: 'Are you not my bone and flesh? May God do thus and so to me, if you do not become my general permanently in place of Joab.'"	14 Amászának pedig mondjátok: Nemdeaz én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett.«
15 He won over all the Judahites as one man, and so they summoned the king to return, with all his servants.	15 Ezzel úgy megnyerte Júda valamennyi emberének szívét, mint egy emberét. El is küldtek a királyhoz és üzenték: »Térj vissza valamennyi szolgáddal együtt!«
16 When the king, on his return, reached the Jordan, Judah had come to Gilgal to meet him and to escort him across the Jordan.	16 Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon.
17 Shimei, son of Gera, the Benjaminite from Bahurim, hurried down with the Judahites to meet King David,	17 Júda embereivel Szemei, a Bahurimból való Gerának, Jemini fiának a fia is sietve lement Dávid király elé
18 accompanied by a thousand men from Benjamin. Ziba, too, the servant of the house of Saul, accompanied by his fifteen sons and twenty servants, hastened to the Jordan before the king.	18 ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal
19 They crossed over the ford to bring the king's household over and to do whatever he wished. When Shimei, son of Gera, crossed the Jordan, he fell down before the king	19 átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt
20 and said to him: "May my lord not hold me guilty, and may he not remember and take to heart the wrong that your servant did the day my lord the king left Jerusalem.	20 és azt mondta neki: »Ne ródd fel nekem, uram, gonoszságomat, s ne emlékezz meg arról, hogy szolgád vétkezett ellened azon a napon, amelyen te, uram király, Jeruzsálemből kijöttél, s ne vedd azt, ó király, szívedre.
21 For your servant knows that he has done wrong. Yet realize that I have been the first of the whole house of Joseph to come down today to meet my lord the king."	21 Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.«
22 But Abishai, son of Zeruiah, countered: "Shimei must be put to death for this. He cursed the LORD'S anointed."	22 Megszólalt erre Abizáj, Száruja fia és azt mondta: »Vajon e szavak fejében most már nem fogják megölni Szemeit azért, hogy megátkozta az Úr felkentjét?«
23 David replied: "What has come between you and me, sons of Zeruiah, that you would create enmity for me this day? Should anyone die today in Israel? Am I not aware that today I am king of Israel?"	23 Azt mondta erre Dávid: »Mi közöm hozzátok, Száruja fiai! Mit sátánkodtok ma ellenem? Hát ma öljenek meg valakit Izraelben? Avagy nem tudom-e, hogy ma lettem Izrael királya?«
24 Then the king said to Shimei, "You shall not die." And the king gave him his oath.	24 Majd azt mondta a király Szemeinek: »Nem halsz meg« – és megesküdött neki.
25 Meribbaal, son of Saul, also went down to meet the king. He had not washed his feet nor trimmed his mustache nor washed his clothes from the day the king left until he returned safely.	25 Meribbaál, Saul fia is lement a király elé. Lábát nem mosta meg, szakállát nem nyírta meg, ruháját nem mosta ki attól a naptól kezdve, hogy a király eltávozott, mindaddig a napig, amíg békességben vissza nem tért.
26 When he came from Jerusalem to meet the king, the king asked him, "Why did you not go with me, Meribbaal?"	26 Amikor aztán Jeruzsálem a király elé járult, azt mondta neki a király: »Miért nem jöttél velem, Meribbaál?«
27 He replied: "My lord the king, my servant betrayed me. For your servant, who is lame, said to him, 'Saddle the ass for me, that I may ride on it and go with the king.'	27 Ő felelt és azt mondta: »Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád.
28 But he slandered your servant before my lord the king. But my lord the king is like an angel of God. Do what you judge best.	28 Sőt be is vádolt engem, szolgádat nálad, uramnál, a királynál, de te, uram, olyan vagy, mint az Isten angyala: tégy, ami neked tetszik.
29 For though my father's entire house deserved only death from my lord the king, yet you placed your servant among the guests at your table. What right do I still have to make further appeal to the king?"	29 Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?«
30 But the king said to him: "Why do you go on talking? I say, 'You and Ziba shall divide the property.'"	30 Azt mondta erre a király: »Mit beszélnél tovább! Áll, amit mondok: Te és Szíba osztozzatok meg a birtokon.«
31 Meribbaal answered the king, "Indeed let him have it all, now that my lord the king has returned safely to his palace."	31 Meribbaál erre azt felelte a királynak: »Elveheti akár az egészet, csakhogy békességben visszatért uram, a király a házába!«
32 Barzillai the Gileadite also came down from Rogelim and escorted the king to the Jordan for his crossing, taking leave of him there.	32 Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt.
33 It was Barzillai, a very old man of eighty and very wealthy besides, who had provisioned the king during his stay in Mahanaim.	33 A gileádi Barzilláj igen öreg ember, vagyis nyolcvanesztendős volt, és ő látta el a királyt élelemmel, amikor Mahanaimban tartózkodott; nagyon gazdag ember volt ugyanis.
34 The king said to Barzillai, "Cross over with me, and I will provide for your old age as my guest in Jerusalem."	34 Azt mondta tehát a király Barzillájnak: »Jöjj velem, hogy gondtalanul pihenj nálam Jeruzsálemben.«
35 But Barzillai answered the king: "How much longer have I to live, that I should go up to Jerusalem with the king?	35 Azt mondta erre Barzilláj a királynak: »Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
36 I am now eighty years old. Can I distinguish between good and bad? Can your servant taste what he eats and drinks, or still appreciate the voices of singers and songstresses? Why should your servant be any further burden to my lord the king?	36 Nyolcvan esztendős vagyok ma: meg tudják-e még különböztetni érzékeim az édeset s a keserűt, gyönyörűséget szerezhet-e még szolgádnak az étel és az ital, hallgathatom-e még az énekesek s az énekesnők szavát? Miért legyen szolgád uramnak, a királynak terhére?
37 In escorting the king across the Jordan, your servant is doing little enough! Why should the king give me this reward?	37 Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod!
38 Please let your servant go back to die in his own city by the tomb of his father and mother. Here is your servant Chimham. Let him cross over with my lord the king. Do for him whatever you will."	38 Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.«
39 Then the king said to him, "Chimham shall come over with me, and I will do for him as you would wish. And anything else you would like me to do for you, I will do."	39 Azt mondta erre neki a király: »Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered.«
40 Then all the people crossed over the Jordan but the king remained; he kissed Barzillai and bade him Godspeed as he returned to his own district.	40 Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére.
41 Finally the king crossed over to Gilgal, accompanied by Chimham. All the people of Judah and half of the people of Israel had escorted the king across.	41 Majd átvonult a király s vele Kámaám Gilgálba. A királyt Júda egész népe hozta át, Izrael népének azonban csak a fele volt ott.
42 But all these Israelites began coming to the king and saying, "Why did our brothers the Judahites steal you away and escort the king and his household across the Jordan, along with all David's men?"	42 Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: »Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?«
43 All the Judahites replied to the men of Israel: "Because the king is our relative. Why are you angry over this affair? Have we had anything to eat at the king's expense? Or have portions from his table been given to us?"	43 Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: »Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?«
44 The Israelites answered the Judahites: "We have ten shares in the king. Also, we are the first-born rather than you. Why do you slight us? Were we not first to speak of restoring the king?" Then the Judahites in turn spoke even more fiercely than the Israelites.	44 Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: »Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?« Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél.