| 1 Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. |
| 2 Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, |
| 3 mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. |
| 4 Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. |
| 5 Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. |
| 6 Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. |
| 7 Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe. |
| 8 A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; |
| 9 értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. |
| 10 Mindkettőjüket megsebezte az ő szerelme, de nem mondták el bajukat egymásnak, |
| 11 mert szégyellték egymásnak elmondani vágyukat, hogy le akarnak feküdni vele. |
| 12 Napról napra figyelmesebben leselkedtek, hogy lássák őt. Egyszer az egyikük azt mondta a másiknak: |
| 13 »Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje.« El is mentek és elváltak egymástól, |
| 14 de visszatértek és találkoztak. Mikor megkérdezték egymástól ennek az okát, beismerték a vágyukat. Ekkor közösen megegyeztek az időpontban, amikor egyedül tudják őt találni. |
| 15 Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt. |
| 16 Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. |
| 17 Azt mondta tehát szolgálóinak: »Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.« |
| 18 Azok úgy cselekedtek, ahogy parancsolta. Bezárták a gyümölcsöskert ajtóit, és kimentek a hátsó ajtón, hogy elhozzák, amit parancsolt. Nem tudták, hogy a vének bent rejtőzködnek. |
| 19 Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: |
| 20 »Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. |
| 21 Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.« |
| 22 Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: »Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. |
| 23 De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.« |
| 24 Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, |
| 25 sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. |
| 26 Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az? |
| 27 Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. Mikor aztán másnap |
| 28 a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt. |
| 29 Azt mondták a nép előtt: »Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.« Erre rögtön érte küldtek, |
| 30 ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. |
| 31 Zsuzsannának igen kedves és szép arca volt, |
| 32 ezért azok a gonoszok meghagyták, vegyék le fátyolát – le volt ugyanis fátyolozva –, hogy legalább így jóllakhassanak szépségével. |
| 33 Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. |
| 34 Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére. |
| 35 Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. |
| 36 A vének ezt mondták: »Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. |
| 37 Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. |
| 38 Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. |
| 39 Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott; |
| 40 de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.« |
| 41 Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát. |
| 42 Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt: »Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, |
| 43 te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.« |
| 44 Az Úr meghallgatta a szavát. |
| 45 Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. |
| 46 Ez hangosan így kiáltott: »Én mentes vagyok ennek a vérétől.« |
| 47 Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: »Mi az, amit mondasz?« |
| 48 Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: »Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? |
| 49 Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!« |
| 50 Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: »Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.« |
| 51 Dániel azonban azt mondta nekik: »Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.« |
| 52 Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: »Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, |
| 53 amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: ‘Az ártatlant és az igazat meg ne öld!’ |
| 54 Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?« Ő azt felelte: »Mézgafa alatt.« |
| 55 Dániel pedig azt mondta: »Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!« |
| 56 Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: »Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. |
| 57 Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. |
| 58 Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?« Az ezt válaszolta: »Tölgyfa alatt.« |
| 59 Dániel erre azt mondta neki: »Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!« |
| 60 Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. |
| 61 Aztán rárontottak a két vénre – mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak –, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, |
| 62 Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon. |
| 63 Helkija pedig és felesége dicsőítették Istent leányukért, Zsuzsannáért Joakimmal, a férjével és az összes rokonával együtt, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot. |
| 64 Dániel pedig ettől a naptól fogva és azóta naggyá lett a nép előtt. |