Judges 5

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then sang Deborah and Barak the son of Abinoam on that day, saying,	1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abinoem fia:
2 Praise ye the LORD for the avenging of Israel, when the people willingly offered themselves.	2 »Ti, akik Izraelből önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
3 Hear, O ye kings; give ear, O ye princes; I, even I, will sing unto the LORD; I will sing praise to the LORD God of Israel.	3 Halljátok, királyok, hallgassátok meg fejedelmek, amit én az Úrnak énekelek, az Úrnak, Izrael Istenének zengek.
4 LORD, when thou wentest out of Seir, when thou marchedst out of the field of Edom, the earth trembled, and the heavens dropped, the clouds also dropped water.	4 Uram, amikor kijöttél Szeírből és átvonultál Edom mezein, megrendült a föld, vizet csepegtettek az egek és a felhők,
5 The mountains melted from before the LORD, even that Sinai from before the LORD God of Israel.	5 elolvadtak a hegyek az Úr színe előtt, s a Sínai az Úrnak, Izrael Istenének színe előtt.
6 In the days of Shamgar the son of Anath, in the days of Jael, the highways were unoccupied, and the travellers walked through byways.	6 Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáhel napjaiban pihentek az utak, s akik utaztak, félreeső ösvényeken jártak:
7 The inhabitants of the villages ceased, they ceased in Israel, until that I Deborah arose, that I arose a mother in Israel.	7 nem voltak hősök Izraelben, bizony nem voltak, amíg fel nem kelt Debóra, fel nem kelt Izraelnek anyja.
8 They chose new gods; then was war in the gates: was there a shield or spear seen among forty thousand in Israel?	8 Akkor új harci módot választott az Úr: ő maga rontotta le az ellenség kapuit, lehetett-e látni pajzsot vagy dárdát negyvenezer izraelitánál?
9 My heart is toward the governors of Israel, that offered themselves willingly among the people. Bless ye the LORD.	9 Szívem szereti Izrael fejedelmeit, ti, akik önként veszélynek tettétek ki magatokat, áldjátok az Urat!
10 Speak, ye that ride on white asses, ye that sit in judgment, and walk by the way.	10 Ti, akik nyargaltok pompás szamarakon, ültök a törvényben, jártok az úton: zengjetek!
11 They that are delivered from the noise of archers in the places of drawing water, there shall they rehearse the righteous acts of the LORD, even the righteous acts toward the inhabitants of his villages in Israel: then shall the people of the LORD go down to the gates.	11 Ahol összetörtek a harci szekerek, s megfulladt az ellenség serege, ott hirdessék az Úr igazságosságát, Izrael hősei iránt való jóságát, mert immár lement az Úr népe a kapukhoz és visszanyerte birodalmát.
12 Awake, awake, Deborah: awake, awake, utter a song: arise, Barak, and lead thy captivity captive, thou son of Abinoam.	12 Kelj fel, kelj fel, Debóra! Kelj fel, kelj fel, s zengj éneket! Kelj fel, Bárák s fogd meg foglyaidat, Abinoem fia!
13 Then he made him that remaineth have dominion over the nobles among the people: the LORD made me have dominion over the mighty.	13 Megszabadult a nép maradéka, az Úr harcolt a hősök által!
14 Out of Ephraim was there a root of them against Amalek; after thee, Benjamin, among thy people; out of Machir came down governors, and out of Zebulun they that handle the pen of the writer.	14 Az Amalek hegyén lakó efraimiak törölték el az ellenséget, mögöttük a benjaminiták törtek népeidre, ó Amalek. Mákirból fejedelmek jöttek le, Zebulonból hadvezérek,
15 And the princes of Issachar were with Deborah; even Issachar, and also Barak: he was sent on foot into the valley. For the divisions of Reuben there were great thoughts of heart.	15 Isszakár vezérei is Debórával tartottak s követték Bárák nyomdokait, aki úgy vetette magát a veszedelembe, mint valami mélységbe. Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagytanácsuk között vetélkedés honolt,
16 Why abodest thou among the sheepfolds, to hear the bleatings of the flocks? For the divisions of Reuben there were great searchings of heart.	16 miért maradtál a két határ között? Hogy furulyaszót hallgass a nyájaknál? Ám a rúbeniták meghasonlottak egymással: nagylelkük között vetélkedés honolt.
17 Gilead abode beyond Jordan: and why did Dan remain in ships? Asher continued on the sea shore, and abode in his breaches.	17 Gileád a Jordánon túl pihent, Dán a hajóival foglalkozott, Áser a tenger partján maradt s kikötőiben tartózkodott.
18 Zebulun and Naphtali were a people that jeoparded their lives unto the death in the high places of the field.	18 Zebulon és Naftali kitették magukat a halálnak a Meróme mezőn.
19 The kings came and fought, then fought the kings of Canaan in Taanach by the waters of Megiddo; they took no gain of money.	19 Eljöttek a királyok és hadakoztak, Kánaán királyai harcba bocsátkoztak Tánáknál, Megiddó vizei mellett, de semmi zsákmányt sem szereztek,
20 They fought from heaven; the stars in their courses fought against Sisera.	20 mert az égből harc indult ellenük, helyükről és pályájukról harcra keltek Siserával a csillagok.
21 The river of Kishon swept them away, that ancient river, the river Kishon. O my soul, thou hast trodden down strength.	21 Elsodorta tetemüket a Kíson patak, a Kadumim patak, Kíson patak! Tipord csak, lelkem, hatalmasaikat!
22 Then were the horsehoofs broken by the means of the pransings, the pransings of their mighty ones.	22 Lehullott a lovak körme, oly száguldva futottak, az ellenség hősei oly hanyatt-homlok rohantak.
23 Curse ye Meroz, said the angel of the LORD, curse ye bitterly the inhabitants thereof; because they came not to the help of the LORD, to the help of the LORD against the mighty.	23 Átkozzátok meg Meróz földjét, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakosaira, mert nem jöttek az Úr segítségére, hőseinek megsegítésére.
24 Blessed above women shall Jael the wife of Heber the Kenite be, blessed shall she be above women in the tent.	24 Áldott az asszonyok közt Jáhel, a kenita Héber felesége! Áldott legyen sátrában!
25 He asked water, and she gave him milk; she brought forth butter in a lordly dish.	25 Amikor az vizet kért, ő tejet adott neki, fejedelmi csészében vajat nyújtott neki.
26 She put her hand to the nail, and her right hand to the workmen's hammer; and with the hammer she smote Sisera, she smote off his head, when she had pierced and stricken through his temples.	26 Bal kezével a cövek után nyúlt, jobbjával az ácskalapács után s ütötte Siserát, helyet keresve fején a sebnek s nagy erővel átfúrva a halántékát.
27 At her feet he bowed, he fell, he lay down: at her feet he bowed, he fell: where he bowed, there he fell down dead.	27 Az ő lába között fetrengett, múlt ki és halt meg, az ő lába előtt hempergett és terült el élettelenül, nyomorultan.
28 The mother of Sisera looked out at a window, and cried through the lattice, Why is his chariot so long in coming? why tarry the wheels of his chariots?	28 Kinézett az ablakon és jajgatott az anyja és a felső teremből azt mondogatta: miért késik megjönni szekere, miért késik fogatainak lépte?
29 Her wise ladies answered her, yea, she returned answer to herself,	29 Feleségeinek legokosabbika anyósának ezt a választ adta:
30 Have they not sped? have they not divided the prey; to every man a damsel or two; to Sisera a prey of divers colours, a prey of divers colours of needlework, of divers colours of needlework on both sides, meet for the necks of them that take the spoil?	30 nyilván most osztja szét a zsákmányt, neki választják ki az asszonyok legpompásabbját. Tarka színű ruhákat adnak Siserának zsákmányul és mindenféle ékszert hordanak össze nyakékül.
31 So let all thine enemies perish, O LORD: but let them that love him be as the sun when he goeth forth in his might. And the land had rest forty years.	31 Így vesszen el, Uram, valamennyi ellenséged, de akik szeretnek téged, úgy ragyogjanak, mint ahogy tündöklik felkeltekor a Nap.«
32 []	32 Aztán nyugta volt az országnak negyven esztendeig.