Hebrews 6

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Therefore leaving the principles of the doctrine of Christ, let us go on unto perfection; not laying again the foundation of repentance from dead works, and of faith toward God,	1 Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,
2 Of the doctrine of baptisms, and of laying on of hands, and of resurrection of the dead, and of eternal judgment.	2 a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről.
3 And this will we do, if God permit.	3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
4 For it is impossible for those who were once enlightened, and have tasted of the heavenly gift, and were made partakers of the Holy Ghost,	4 Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,
5 And have tasted the good word of God, and the powers of the world to come,	5 és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,
6 If they shall fall away, to renew them again unto repentance; seeing they crucify to themselves the Son of God afresh, and put him to an open shame.	6 azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.
7 For the earth which drinketh in the rain that cometh oft upon it, and bringeth forth herbs meet for them by whom it is dressed, receiveth blessing from God:	7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;
8 But that which beareth thorns and briers is rejected, and is nigh unto cursing; whose end is to be burned.	8 az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem , megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.
9 But, beloved, we are persuaded better things of you, and things that accompany salvation, though we thus speak.	9 De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.
10 For God is not unrighteous to forget your work and labour of love, which ye have shewed toward his name, in that ye have ministered to the saints, and do minister.	10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11 And we desire that every one of you do shew the same diligence to the full assurance of hope unto the end:	11 Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,
12 That ye be not slothful, but followers of them who through faith and patience inherit the promises.	12 s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.
13 For when God made promise to Abraham, because he could swear by no greater, he sware by himself,	13 Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:
14 Saying, Surely blessing I will bless thee, and multiplying I will multiply thee.	14 »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.«
15 And so, after he had patiently endured, he obtained the promise.	15 Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket.
16 For men verily swear by the greater: and an oath for confirmation is to them an end of all strife.	16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü.
17 Wherein God, willing more abundantly to shew unto the heirs of promise the immutability of his counsel, confirmed it by an oath:	17 Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,
18 That by two immutable things, in which it was impossible for God to lie, we might have a strong consolation, who have fled for refuge to lay hold upon the hope set before us:	18 hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.
19 Which hope we have as an anchor of the soul, both sure and stedfast, and which entereth into that within the veil;	19 Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig ,
20 Whither the forerunner is for us entered, even Jesus, made an high priest for ever after the order of Melchisedec.	20 ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké .